ÁVT IVd

ÁVT IVd
ÁVT IVd osztály OMÁV IVd osztály MÁV TIIIa. osztály OMÁV 30 sorozat kkStB 393 sorozat MÁV 369 sorozat BBÖ 393 sorozat ČSD 311.5 sorozat
Pályaszám
ÁVT IVd 621–651, ÁVT 30.01–15 MÁV TIIIa. 3201−3216, 3901–3916, 3961–3976 MÁV 369,001−016 kkStB 393.01–15 BBÖ 393.01–15 ČSD 311.501–502
Általános adatok
Gyártó	Mf. d. StEG, Bécs
Gyártásban	1875−1886
Selejtezés	1935
Darabszám	StEG: 31 MÁV: 16 (StEG-től) kkStB: 15 (StEG-től) BBÖ: 15 (kkStB-től) ČSD: 2 (MÁV-tól) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	C n2t
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	1100 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	30 km/h
Csatolt kerekek tengelytávolsága	2600 mm
Teljes tengelytávolság	2600 mm
Üres tömeg	21,5 t
Szolgálati tömeg	28,5 t
Tapadási tömeg	25,0 t
Vonatfűtés	gőzfűtés
Gőzvontatás
Hengerek
Száma	2
Átmérője	400 mm
Dugattyú lökethossza	460 mm
Gőznyomás	9/10 at
Tűzcsövek
Száma	121
Rostélyfelület	1,03 m²
Sugárzó fűtőfelület	5,6 m²
Csőfűtőfelület	68,4 m²
Forrfelület	74,0 m²
Sablon • Wikidata • Segítség

A IVd osztályú mozdonyok az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (ÁVT/OMÁV) tolató és helyi tehervonati szertartályos gőzmozdonyai voltak.

Az ÁVT tolatási szolgálatra szerezte be ezt a 31 mozdonyt különböző gyártóktól (az elsőt az ÁVT saját simmeringi főműhelyében építtette) 1875 és 1886 között és a IVd osztályba sorozta őket továbbá a 621-651 pályaszámokkal látta el.

Amikor az ÁVT magyar pályarészeit 1891-ben államosították a IVd sorozatból 16 mozdony is MÁV tulajdonba került ahol TIIIa osztályjelzéssel előbb 3201-3216, azután 3901-3916, majd 3961-3976 pályaszámokat kaptak. 1911-től a 369 sorozat 001-016 lett a pályaszámuk. Kettő ezek közül a mozdonyok közül az első világháború után a ČSD-hez került ahol a 311.501–502 pályaszámokat kapták.

Az Ausztriába maradt 15 mozdony 1897 után a 3001–3015 pályaszámokat, majd az államosítás után kkStB 393.01-15 számokat kaptak. A BBÖ az első világháború után átszámozta mind a 15 mozdonyt, majd 1935-ig selejtezték őket. Három mozdonyt eladtak. Egyet a Tulli Cukorgyár, egyet az Alpesi Hegyivasút, egyet pedig a Hohhenaui Cukorgyár vett meg.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG II 621-651 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Az ÁVT IVd. osztályú mozdonyok élete számokban (németül)

Jegyzetek

Források

• Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
• Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotivchronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
• Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, 1979, ISBN 3-900134-41-3
• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8