Adolf von Trotha

Adolf von Trotha
Született	1868. március 1. Német Birodalom, Koblenz
Meghalt	1940. október 11. (72 évesen) Harmadik Birodalom, Berlin
Sírhely	Brandenburg
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Fegyvernem	Német Császári Haditengerészet Német Birodalmi Haditengerészet Kriegsmarine
Rendfokozata	admirális
Csatái	Bokszerlázadás Első világháború
Kitüntetései	Pour le Mérite Vaskereszt II. osztálya Hohenzollern-házi rend stb.
Szülei	Karl von Trotha
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf von Trotha témájú médiaállományokat.

Adolf Lebrecht von Trotha (Koblenz, 1868. március 1. – Berlin, 1940. október 11.) német tengerész, admirális, a Német Császári Haditengerészet egyik vezető tisztje az első világháború idején.

Élete

Adolf von Trotha 1868. március 1-jén, Koblenzben született, egy német nemesi család harmadik gyermekeként. Apja, Karl von Trotha a porosz hadsereg tisztje volt, aki az porosz–francia háború során hősi halált halt, apa nélkül hagyva az akkor csupán kétéves gyermeket. Az ifjú Trotha 1886-ban csatlakozott a Német Császári Haditengerészethez. A következő évtizedekben különböző hadihajókon teljesített szolgálatot és a Német Haditengerészet Kelet-ázsiai kontingensének is tagja volt, amely részt vett az 1899-ben kitört bokszerlázadás leverésében. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt a SMS Kaiser nevű német csatacirkáló parancsnoka volt.

A nagyhatalmak közti háború előszelét megérezve Trotha hangos szószólója volt a német hadihajó-fejlesztésnek, a háború kitörését követően pedig a német flotta parancsnokának, Alfred von Tirpitz tengernagy tengeralattjáró-háború elméletének az egyik legnagyobb támogatója lett. 1916. június 10-én kiérdemelte a legmagasabb porosz kitüntetést, a Pour le Mérite érdemrendet. Ugyanebben az évben, 1916. december 17-én ellentengernaggyá léptették elő és ebben a rangban a Nyílt-tengeri Flotta parancsnokának, Reinhard Scheernek, majd az 1918-ban őt követő Franz von Hipper tengernagynak lett a vezérkari főnöke.

A háború utolsó hónapjaiban azon magas rangú tengerésztisztek közé tartozott, akik támogatták és részt vettek azon terv kidolgozásában, melynek célja az volt, hogy a német flotta a becsületét megőrizendő kifusson a nyílt tengerre és egy végső tengeri csatában ütközzön meg a számszerűleg döntő túlerőben lévő brit flottával. Ahogy Trotha írta: „a flotta becsületéért vívott csata egy új német flotta alapjait rakhatná le még akkor is, ha ez a harc csak haláltusa lenne”.^[1] Trotha és társai azonban rosszul értékelték a német Nyílt-tengeri Flotta legénységének morálját, a hadihajókon feltörő elégedetlenséget és lázongásokat eleinte a tisztikar képes volt még letörni, azonban 1918 őszén a Kielben és más kikötőkben kitörő matrózfelkeléseket követően a főtisztek gyakorlatilag elvesztették az irányítást az események fölött.

Az első világháború végét követően elkísérte hollandiai száműzetésébe a néhai német császárt, II. Vilmost, majd hét hónappal később visszaért hazájába. 1919 márciusától von Trotha altengernagyi rangban a Német Birodalmi Haditengerészet vezetője lett, mely posztot a Weimari köztársaság első két kabinetjében (Scheidemann-kormány, Bauer-kormány) töltötte be.^[2][3] 1920-ban gyanúba került a Kapp-puccs alatt végzett tevékenysége miatt és rendelkezési állományba helyezték. A nemzetiszocialista hatalomátvételt követően aktívan együttműködött az új rendszerrel és az NSDAP-be is belépett, továbbá tiszteletbeli vezetője lett a Hitlerjugend tengerészalakulatának. 1939-ben a Kriegsmarine tengernagyává nevezték ki. 1940. október 11-én hunyt el a német fővárosban, Berlinben. Katonai tiszteletadás mellett temették el a Glienicke/Nordbahnban található helyi evangélikus templom temetőjében.

Jegyzetek

Források

• firstworldwar.com: Adolf von Trotha (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 28.)
• prussianmachine.com: Adolf von Trotha (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 28.)
• leaders-reich.co.uk: Adolf Lebrecht von Trotha (angol nyelven). [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 28.)
• Ronald H. Spector: Háború a tengereken, Kossuth Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-09-4347-6