Anita Brookner

Anita Brookner
SzületettAnita Bruckner
1928. július 16.
Herne Hill(wd), Lambeth kerület, London,  Egyesült Királyság
Elhunyt2016. március 10. (87 évesen)
London,  Anglia
Állampolgárságabrit
Nemzetiségebrit
Foglalkozása
  • író
  • művészettörténész
  • regényíró
  • egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései
  • Fellow of the Royal Society of Literature
  • Man Booker-díj (1984)[1][2]
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1990)[3][2]
  • IMDb
Sablon • Wikidata • Segítség

Anita Brookner CBE (Herne Hill, 1928. július 16. – London, 2016. március 10.)[4] angol regényíró és művészettörténész. 1967 és 1968 között Slade képzőművészeti professzora volt a Cambridge-i Egyetemen,[5] és ő volt az első nő, aki ezt a vendégprofesszori posztot töltötte be. 1984-ben Booker–McConnell-díjjal jutalmazták Hotel du Lac című regényéért.

Fiatalkora és iskolái

Brookner (Bruckner) Herne Hillben(wd),[6] London külvárosában született.[7][8] Egyedüli gyermeke volt Newson Brucknernek, a lengyelországi Piotrków Trybunalskiból származó zsidó bevándorlónak és Maude Schiska énekesnőnek, akinek nagyapja a lengyelországi Varsóból emigrált, és dohánygyárat alapított, amelyben férje dolgozott, miután 18 évesen Nagy-Britanniába érkezett. Édesanyja feladta énekesi karrierjét, amikor férjhez ment, és lánya szerint élete végéig boldogtalan volt.[9][10] Maude a család vezetéknevét Brooknerre változtatta az első világháborút követően Nagy-Britanniában uralkodó németellenesség miatt.[11] Anitának magányos gyermekkora volt, bár nagymamája és nagybátyja a családdal élt, szülei, világi zsidók pedig az 1930-as években és a második világháború idején nyitották meg házukat a németek elől menekülő zsidó menekültek előtt. „Azt mondtam, hogy én vagyok az egyik legmagányosabb nő Londonban” – mondta a Paris Review-nak(wd) adott interjújában.[12][13]

Tanulmányait a James Allen's Girls' School-ban,[14] egy fizetős iskolában tanulta. 1949-ben történelemből BA fokozatot szerzett a londoni King's College-ban, 1953-ban pedig művészettörténetből doktorált a Londoni Egyetem(wd) Courtauld Művészeti Intézetéban.[15] Anthony Blunt(wd), a Courtauld(wd) akkori igazgatója felügyelete alatt az eredetileg a francia műfajfestőről, Jean-Baptiste Greuze-ról szóló mesterszakot doktori fokozatra emelték.[10] 1950-ben azonban francia állami ösztöndíjat kapott az École du Louvre-ra, és az évtized nagy részét Párizsban töltötte.[14]

Karrier

Akadémiai

1967-ben ő lett az első nő, aki a Cambridge-i Egyetemen Slade képzőművészeti professzori[5] címet kapott.[15] 1959 és 1964 között vendégoktató volt a Reading Egyetemen(wd), amikor a Courtauld Institute of Art oktatója lett. 1977-ben előléptették Readerré(wd)[16] a Courtauldban(wd), ahol 1988-ban történt nyugdíjazásáig dolgozott.[10] Pályafutását a 18. századi francia művészet specialistájaként kezdte, de később a romantikusokra is kiterjesztette szakértelmét.[10] Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején cikkeket írt az ArtReview-nak(wd).[17]

A Courtauld-ban tanítványai között volt Olivier Berggruen(wd) művészettörténész is, akinek diplomás munkáját tanácsolta.[18] Tagja volt a londoni King's College-nak és a cambridge-i New Hallnak (2008-tól a Murray Edwards College(wd)).[19]

Az Anita Brookner által készített fényképeket a Courtauld Institute Conway Művészeti és Építészeti Könyvtárában tárolják.[20]

Regényíró

Brookner 53 évesen jelentette meg első, A Start in Life (1981) című regényét. Ezt követően nagyjából évente egyet. Brooknert stylistként tartották számon. Regényei az érzelmi veszteség és a társadalomba való beilleszkedés nehézségei, valamint az értelmiségi, középosztálybeli nők témáit dolgozzák fel, akik elszigeteltségben és szerelmi csalódásokban szenvednek. Számos szereplője a Nagy-Britanniába érkezett európai bevándorlók gyermeke; úgy tűnik, hogy néhányan zsidó származásúak.[21][22] A Hotel du Lac (1984), negyedik regénye Booker–McConnell-díjat kapott.[23][24]

Magánélete és kitüntetései

Brookner soha nem házasodott meg, de gondoskodott a szüleiről, ahogy öregedtek. Az egyik interjúban megjegyezte, hogy több házassági ajánlatot kapott, de mindegyiket elutasította, és arra a következtetésre jutott, hogy a férfiak "olyan emberek, akik saját programjukkal rendelkeznek, és úgy gondolják, hogy beilleszkedhetsz, ha kihagynak bizonyos részeket. Láthatod, hogy egy mérföldnyire jönnek."[25]

Ő tartotta az 1974-es Aspects of Art Lecture-t.[26][27] 1990-ben a Brit Birodalom Rendjének (CBE) parancsnokává nevezték ki.[15]

A londoni Kensington és Chelsea kerületben[28] halt meg 2016. március 10-én, 87 évesen.[14]

Publikációi

  • Greuze: 1725–1805: The Rise and Fall of an Eighteenth-century Phenomenon (1972) ISBN 9780236176786 (on Jean-Baptiste Greuze)
  • Jacques-Louis David (1980) ISBN 9780064305075 (Jacques-Louis David történelem-festő)
  • A Start in Life(wd) (1981, US title The Debut) ISBN 9780241976500
  • Providence (1982) ISBN 9780307826213
  • Look at Me (1983) ISBN 9780307826206
  • Hotel du Lac(wd) (1984) ISBN 9780307826220 (Booker Prize winner)
    • Tóparti szálloda – Európa, Budapest, 1988 · ISBN 9630746182 · fordította: Gálvölgyi Judit
  • Family and Friends (1985) ISBN 9780307826237
  • A Misalliance (1986) ISBN 9780307826343
  • A Friend from England (1987) ISBN 9780307826336
  • Latecomers (1988) ISBN 9780307826183
  • Lewis Percy (1989) ISBN 9780307826190
  • Brief Lives (1990) ISBN 9780307826251
  • A Closed Eye (1991) ISBN 9780307826275
  • Fraud (1992) ISBN 9780307826268
  • A Family Romance (1993, US title Dolly) ISBN 9780140234060
  • A Private View (1994) ISBN 9780307826299
  • Incidents in the Rue Laugier(wd) (1995) ISBN 9780307826305
  • Altered States (1996) ISBN 9780307826312
  • Visitors (1997) ISBN 9780307826329
  • Falling Slowly (1998) ISBN 9780307826244
  • Undue Influence (1999) ISBN 9780307492364
  • Romanticism and its Discontents (2000) ISBN 9780374251598
  • The Bay of Angels (2001) ISBN 9781400033010
  • The Next Big Thing (2002, amerikai cím: Making Things Better) (a Booker-díj hosszú listáján)
  • The Rules of Engagement (2003) ISBN 9780141910222
  • Leaving Home (2005) ISBN 9781400095650
  • Strangers (2009) (shortlisted for James Tait Black Memorial Prize(wd)) ISBN 9780307477583
  • At The Hairdresser (2011) (novella, csak e-könyvként érhető el)

Jegyzetek

  1. ↑ https://thebookerprizes.com/fiction/backlist/1984, 2020. május 11.
  2. ↑ a b http://www.nytimes.com/2016/03/16/arts/international/anita-brookner-hotel-du-lac-obituary.html?rref=collection%2Fsectioncollection%2Fobituaries&action=click&contentCollection=obituaries&region=stream&module=stream_unit&version=latest&contentPlacement=10&pgtype=sectionfront, 2016. március 20.
  3. ↑ http://www.theguardian.com/books/2016/mar/15/anita-brookner-obituary, 2016. március 20.
  4. ↑ „Anita Brookner, Booker Prize-winning author, dies age 87, Times announces”, BBC News, 2016. március 14. (Hozzáférés: 2016. március 14.) 
  5. ↑ a b A Slade Professorship of Fine Art a művészet és művészettörténet legrégebbi professzori állásaa a cambridge-i, az oxfordi és a londoni University College-ban.
  6. ↑ Herne Hill egy kerület Dél-Londonban, körülbelül négy mérföldre a Charing Crosstól, és Brixton(wd), Camberwell(wd), Dulwich(wd) és Tulse Hill(wd) határolja.
  7. ↑ Free BMD: Births Jul-Sep 1928 Bruckner, Anita Schishka (mother) Camberwell 1d 991
  8. ↑ Anita Brookner, 1928– Notebooks, ca. 1986–1994. The University of Texas at Austin. [2009. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  9. ↑ „Anita Brookner”, The Times, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  10. ↑ a b c d McNay, Michael. „Anita Brookner obituary”, The Guardian, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  11. ↑ Gutteridge, Peter. „Doctor Anita Brookner: Art historian who began writing novels at the age of 53 and won the Booker Prize for Hotel du Lac”, The Independent, 2016. március 15.. [2022. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  12. ↑ Anita Brookner, The Art of Fiction No. 98 
  13. ↑ Alam, Rumaan. „In Praise of Anita Brookner”, The New York Times, 2018. március 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  14. ↑ a b c „Anita Brookner, novelist - obituary”, The Daily Telegraph, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  15. ↑ a b c Cowell, Alan. „Anita Brookner, Whose Bleak Fiction Won the Booker Prize, Dies at 87”, The New York Times, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  16. ↑ Az olvasói cím (reader) az Egyesült Királyságban és a Nemzetközösség egyes egyetemein, például Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon, a kutatás vagy ösztöndíj terén kiemelkedő nemzetközi hírnévvel rendelkező vezető akadémikus kinevezését jelöli.
  17. ↑ "What is Romanticism", ArtReview, 12 September 1959}
  18. ↑ Olivier Berggruen: Olivier Berggruen on Anita Brookner (1928–2016) - artforum.com / passages. Artforum.com . (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  19. ↑ A Murray Edwards College a Cambridge-i Egyetem csak nőket tömörítő főiskolája. 1954-ben alapították New Hall néven.
  20. ↑ Who made the Conway Library?. Digital Media , 2020. június 30. [2022. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 19.)
  21. ↑ Dr Anita Brookner at British Council: Literature
  22. ↑ Malcolm, Cheryl Alexander: Understanding Anita Brookner. University of South Carolina. [2001. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva].
  23. ↑ The Booker Prize 1984. The Booker Prizes . (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  24. ↑ „From the archive, 19 October 1984: Booker Prize awarded to a 6-1 outsider”, The Guardian, 1984. október 19. (Hozzáférés: 2023. július 2.) 
  25. ↑ Morrison, Blake. „A game of solitaire”, The Independent, 1994. június 18.. [2022. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. március 8.) (angol nyelvű) 
  26. ↑ Aspects of Art Lectures. The British Academy
  27. ↑ Brookner, Anita (1975). „Jacques-Louis David: A Personal Interpretation”. Proceedings of the British Academy 60, 155–171. o. [2021. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 28.)  
  28. ↑ DOR Q1/2016 in KENSINGTON AND CHELSEA (239-1C). GRO Online Indexes . General Register Office for England and Wales. (Hozzáférés: 2022. február 22.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anita Brookner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Portraits of Anita Brookner National Portrait Gallery (London)
  • Anita Brookner Collection at the Harry Ransom Center(wd) at the University of Texas at Austin
  • Shusha Guppy(wd) (Fall 1987). „Anita Brookner, The Art of Fiction No. 98”. Paris Review Fall 1987 (104).  
Sablon:20. századi angol nyelvű irodalom
  • m
  • v
  • sz
20. századi angol nyelvű irodalom
Fontosabb személyek
Fontosabb művek
Nemzetközi katalógusok
  • Irodalom Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap