Bánat

Érzelmek

Aggodalom · Bánat · Bátorság · Bizalmatlanság · Boldogság · Bosszúság · Büszkeség · Csalódás · Depresszió · Düh · Együttérzés · Elégedettség · Ellenségesség · Eksztázis · Érdeklődés · Eufória · Fájdalom · Félelem · Félénkség · Féltékenység · Frusztráció · Gyűlölet · Hála · Harag · Hisztéria · Irigység · Izgalom · Káröröm · Kíváncsiság · Komperzió · Közöny · Lelkesedés · Lelkiismeret-furdalás · Magányosság · Megbánás · Meglepődés · Megvetés · Nosztalgia · Önbizalom · Öröm · Pánik · Remény · Rettegés · Sajnálat · Szégyen · Szenvedély · Szenvedés · Szerelem · Szeretet · Szorongás · Unalom · Undor · Vágy

Sablon:Érzelmek
  • m
  • v
  • sz
Elveszett gondolatok, Wilhelm Amberg. A szomorúságot átélő egyén csendes vagy letargikus lehet, és elvonulhat másoktól

A bánat vagy szomorúság egy bizonyos emberi lelki állapot, érzelem, pszichikai fájdalomérzet, amelyet valamely veszteség, kilátástalan állapot vagy az egyén tehetetlenségérzete idézhet elő.

A bánat vagy lelki fájdalom a velünk született emberi alapérzelmek egyike, a talán legklasszikusabb ekmani meghatározásban is a hat alapvető érzelem egyike, az öröm, a harag, a meglepődés, a félelem és az undor mellett. A többi primer, azaz az emberiségre egyetemlegesen jellemző érzelemhez hasonlóan a bánatélmény is spontán módon és jól felismerhetően tükröződik az ember arckifejezésén, mimikáján, gesztusain, testtartásán, viselkedésén, illetve a beszéd hangszínén, hanglejtésén, ha ezen megnyilvánulási formák némelyikét kulturális hatások és hagyományok korlátozottan szabályozzák (szabályozhatják) is. A bánat gyakori szomatológiai kísérőjelensége a sírás.

A bánat szó nyelvi vonatkozásai

A bánat szó első említése nyelvemlékeinkben a Jókai Kódexből ismert, azaz a 14. század végére, a 15. század elejére datálható. A szó eredete ismeretlen, de a ’megbánást érez’ jelentésű bán alapigére vezethető vissza, amelynek korai jelentése talán ’bajnak tart’ lehetett. Egyes szomszédos népek ezt az alapigét átvették a magyarból és beépült szókészletükbe, pl. a szlovák banovať (’sajnál’), népnyelvi ukrán банувати (’epedezik, bánkódik’), román bănuí (’haragszik’).[1]

A bánat szóval nem pusztán magát a belső érzelmet, de annak külső jegyeit, manifesztálódását, a magányt kereső, céltalan búslakodás folyamatát is leírhatjuk. A magyar nyelv választékosabb regiszterében nemegyszer a bánat kifejezéssel jelöljük a jelentésében a fentiektől eltérő megbánás érzületét, azaz amikor valaki bizonyos tette vagy döntése felett utólag sajnálkozik (lásd „Késő bánat, eb gondolat!”). Régies szóhasználatban és vallási kontextusban ugyancsak ismert a bánat szó használata annak a lelki folyamatnak a leírására, amelynek során a bűnös ember megigazul (bűnbánat).[2]

Jegyzetek

  1. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I: A–Gy. Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai. 1967. 236. o.  
  2. A magyar nyelv nagyszótára III: B–Bes. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 2011. 160. o.  

Források

  • Pszichológia. Szerk. Juhász Márta, Takács Ildikó. Budapest: Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. 2006.  
Nemzetközi katalógusok
  • LCCN: sh85116428
  • GND: 4391630-2
  • NKCS: ph125716
  • BNE: XX533107
  • KKT: 01082965
  • Pszichológia Pszichológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Ez a pszichológiával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!