Be–12 : További információk Wikipédia, a szabad enciklopédia

Be–12

Be–12

Berijev Be–12 Csajka

NATO-kód	Mail
Névadó	sirályfélék (taxon)
Funkció	haditengerészeti járőrgép
Gyártó	Taganrogi Repülőgépgyár
Tervező	OKB–49 (főkonstruktőr: Georgij Berijev)
Gyártási darabszám	143
Rendszeresítők	Szovjetunió, Szíria, Vietnám

Személyzet	4 fő
Első felszállás	1960. október
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	30,11 m
Fesztáv	29,84 m
Magasság	7,94 m
Szárnyfelület	99,00 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	24 000 kg
Max. felszállótömeg	36 000 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Ivcsenko AI–20D légcsavaros gázturbina
Teljesítmény	2×3864 kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	530 km/h
Hatótávolság	3300 km
Legnagyobb repülési magasság	8000 m
Szárny felületi terhelése	298 kg/m²
A Wikimédia Commons tartalmaz Be–12 témájú médiaállományokat.

Be–12 Csajka (magyarul Sirály) szovjet tengerészeti repülőgép, repülőcsónak, amelyet elsősorban tengeralattjárók felderítésére fejlesztett ki a Berijev tervezőiroda a Be–6 alapján. NATO-kódneve Mail, amit a MAD-tüske (mágnesesanomália-detektor) után kapott. Napjainkban már csak néhány darab áll szolgálatban az Orosz Haditengerészetnél és az Ukrán Haditengerészetnél. Felderítő, tengeralattjáró-elhárító, kutató-mentő és tűzoltó szerepkörben is alkalmazták.

Ma is sokuk üzemben van, ugyanis a Be–40/42 sugárhajtású és korszerű amfíbia nem kerül nagy számban rendszeresítésre, elsősorban anyagi okokból. A tengeralattjáró-vadászat bevetéseihez elengedhetetlen nagy hatósugár és repülési idő nem teszi szükségessé a nagy repülési sebesség meglétét. Ezért a sugárhajtóművekkel szembeni alacsony üzemeltetési költsége a Be–12-t egyelőre pótolhatatlanná teszi az Orosz Haditengerészetnél. Egyes altípusait tűzoltásra is alkalmassá tették.