Bosznia-Hercegovinai Kondomínium

Bosznia-Hercegovinai Kondomínium
Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik állama
Kondominij Bosna i Hercegovina (horvát) Кондоминијум Босна и Херцеговина (szerb) Kondominium Bosnien und Herzegowina (német) 1878 – 1918
A Bosznia-Hercegovinai Kondomínium címere A Bosznia-Hercegovinai Kondomínium zászlaja
A Kondinum (vörös) az Osztrák–Magyar Monarchiában (fehér)
Mottó: Indivisibiliter ac Inseparabiliter / Feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul (Osztrák–Magyar Monarchia)
Általános adatok
Fővárosa	Szarajevó
Terület	51 082 km² (1910)
Népesség	1 898 044 fő (1910)
Népsűrűség	23,2 fő/km² (1910)
Hivatalos nyelvek	német magyar bosnyák
Vallás	Kereszténység római katolikus ortodoxia szunnita iszlám
Pénznem	osztrák–magyar korona
Történelem	Berlini szerződés: 1878. július 13. Annexiós válság: 1908. október 7. A Kondinium vége: 1918. december 1.
Kormányzat
Államforma	Alkotmányos monarchia
Uralkodó	Császár–király
Dinasztia	Habsburg–Lotaringiai-ház
Államfő	I. Ferenc József (1878–1916) IV. Károly (1916-18)
Államfő-helyettes	Kormányzó: Josip Filipović táborszernagy (első) báró Sarkotić von Lovćen vezérezredes (utolsó)
Elődállam Utódállam ←   →
A Wikimédia Commons tartalmaz Bosznia-Hercegovinai Kondomínium témájú médiaállományokat.

Bosznia-Hercegovina 1878-ban került Osztrák-Magyar fennhatóság alá, amikor a berlini kongresszus jóváhagyta a Bosznia vilajet elfoglalását, amely ekkor még hivatalosan az Oszmán Birodalom része maradt. Három évtizeddel később, 1908-ban Ausztria-Magyarország provokálta ki a boszniai annexiós válságot a megszállt zóna hivatalos annektálásával, és létrehozta a Bosznia-Hercegovinai Kondomíniumot Ausztria és Magyarország közös ellenőrzése alatt.

Történelem

Okkupáció

Az orosz-török háborút követően 1878 júniusában és júliusában a nagyhatalmak szervezték meg a berlini kongresszust. Az 1878. július 13-án aláírt berlini szerződés értelmében létrejött Bosznia-Hercegovina, amely névlegesen az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt, ^[1] de facto azonban Ausztria-Magyarországhoz került. A szerződés 25. cikk szerint:

Bosznia és Hercegovina tartományait az Osztrák–Magyar Monarchia fogja megszállni és igazgatni. Ausztria–Magyarország kormánya nem kívánja felvállalni a Szerbia és Montenegró között délkeleti irányban a Mitrovitza túloldaláig terjedő Novi-Pazar-i szandzsák igazgatását, az oszmán közigazgatás továbbra is ott látja el feladatait, mindazonáltal az új politikai állapot fenntartásának, valamint a kommunikáció szabadságának és biztonságának biztosítása érdekében Ausztria–Magyarország fenntartja a jogot, hogy helyőrséget létesítsen, valamint katonai és kereskedelmi utakat tartson az egykori vilajet ezen területén. Ennek érdekében Ausztria–Magyarország és Törökország kormánya fenntartja magát, hogy megegyezzen a részletekben.^[2]

Az osztrák–magyar Császári és Királyi Hadsereg nagy erőfeszítést tett a Bosznia-Hercegovina elleni roham előkészítésére.^[3] 1878. június végére 82 113 katonából, 13 313 lóból és 112 ágyúból álló haderőt vezényelt a VI, VII, XX. és XVIII. gyaloghadosztályok kötelékében, valamint egy hátsó hadsereget irányított a Dalmát Királyságba. ^[4] A hadsereg elsődleges parancsnoka Josip Filipović(wd) táborszernagy volt; a XVIII. előretolt gyalogos hadosztály Stjepan Jovanović altábornagy parancsnoksága alatt állt, míg Dalmáciában a hátsó hadsereg parancsnoka Gavrilo Rodić(wd) táborszernagy volt. ^[4] Bosznia-Hercegovina megszállása 1878. július 29-én kezdődött és október 20-án ért véget. ^[4]

A Bosznia-Hercegovinában tartózkodó oszmán hadsereg akkoriban nagyjából 40 000 katonából állt, 77 ágyúval, amely a helyi helyőrségekkel együtt körülbelül 93 000 főt tett ki. ^[4] Az osztrák-magyar csapatok időnként heves ellenállásba ütköztek mind a muszlim, mind az ortodox lakosság részéről, és jelentős csaták zajlottak Čitluk, Stolac, Livno és Klobuk közelében. ^[5] A maglaji és tuzlai kudarcok ellenére Szarajevót 1878 októberében elfoglalták. Az osztrák–magyar áldozatok száma meghaladta az 5000-et. ^[6] Az osztrák–magyar hadvezetés számított a muszlimok heves ellenállására, mert az ország megszállása a boszniai muszlimok számukra azt jelentette, hogy elveszítik vallásukon alapuló kiváltságos státuszukat.^[7]

Az ország bizonyos részein (különösen Hercegovinában) továbbra is fennállt a feszültség, és a túlnyomórészt muszlim disszidensek tömeges kivándorlása kezdődött. A viszonylagos stabilitás állapota azonban elég hamar elérkezett, és az osztrák-magyar hatóságok számos szociális és közigazgatási reformba kezdhettek, amelyek célja Bosznia-Hercegovina „mintagyarmattá” alakítása volt. A Habsburg uralom a tartomány stabil politikai modelljeként való kialakítása érdekében, amely segít eloszlatni a feltörekvő délszláv nacionalizmust, sokat tett a törvények kodifikálásáért, új politikai gyakorlatok bevezetéséért és a modernizációért.

Etnikumi kapcsolatok

Az osztrák-magyar közigazgatás a pluralista bosnyák nemzeti eszményét hirdette. A közös birodalmi pénzügyminiszter és Bosznia bécsi adminisztrátora, Kállay Béni így támogatta a bosnyák nacionalizmust a „bosnyákság” formájában, azzal a céllal, hogy azt az érzést keltse Bosznia népében, hogy egy nagy és hatalmas nemzethez tartoznak^[8], és úgy tekintett a bosnyákokra, mint akik „a bosnyák nyelvet beszélik, és három egyenlő jogú vallásra oszlanak”.^{[9] [10][11]}

Egyrészt ezzel a politikával megpróbálták elszigetelni Bosznia-Hercegovinát irredenta szomszédaitól (kelet-ortodox Szerbia, katolikus Horvátország és a muszlim Oszmán Birodalom), valamint marginalizálni a szerb és horvát nemzetiség már korábban is keringő eszméit.^[10]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Annexió

Bővebben: Annexiós válság

Annak ellenére, hogy Bosznia-Hercegovina még mindig az Oszmán Birodalom része volt, (legalábbis formálisan), az osztrák-magyar hatóságok ténylegesen ellenőrzésük alá vonták a teljes országot. A Monarchia arra várt, hogy Bosznia-Hercegovinát formálisan is be tudja kebelezni a birodalomba. A Bosznia-Hercegovinát érintő minden intézkedés a nemzetközi véleménytől függött, amiről az osztrák-magyar hatóságok is tudtak. Az Oszmán Birodalomban kialakult forradalmat használták fel ürügyül Bosznia-Hercegovina végleges annektálására. 1908-ra az ifjútörök mozgalom az Oszmán Birodalom egész területén tömegtüntetéseket szervezett. Követelésük az volt, hogy állítsák helyre a felfüggesztett oszmán alkotmányt. Az osztrák-magyar hatóságok attól tartottak, hogy a forradalom átterjedhet Bosznia-Hercegovinára is, mivel az ifjútörök mozgalmat támogatták a boszniai muszlimok és a szerbek is. 1908. szeptember 7-én az SNO és az MNO is követelte Bosznia-Hercegovinától az alkotmány elfogadását az Oszmán Birodalom részeként. ^[7]

Október 5-én Ferenc József császár bejelentette Bosznia-Hercegovina annektálását, és utasította a pénzügyminisztert Bosznia-Hercegovina alkotmányának megalkotására. Az annektálást két nappal később, október 7-én jelentették be Szarajevóban. Ez az annektálás nemzetközi válsághoz vezetett, amely csak 1909. február 26-án oldódott meg, amikor az Oszmán Birodalom hivatalosan elismerte az annexiót, ezzel Bosznia-Hercegovina formálisan is az Osztrák–Magyar Monarchia részévé vált, mint Bosznia-Hercegovinai Kondomínium. 1909. március 21-én a Német Birodalom ultimátumot intézett az Orosz Birodalomhoz, hogy az ismerje el az annexiót, amit Oroszország azonnal meg is tett. A Szerb Királyság március 31-én, a Montenegrói Királyság pedig április 5-én ismerte el a bekebelezést.^[7]

Politika

Bosznia-Hercegovinában minden nagyobb etnikai csoportot képviselt valamilyen politikai párt. A muszlimokat a Muszlim Népi Szervezet, a szerbeket a Szerb Népi Szervezet, míg a horvátokat a két politikai párt, a Horvát Népszövetség és a Horvát Katolikus Szövetség képviselte.

A bosnyák Országgyűlést 1910-ben hozták létre.

Parlamenti pártok

• Horvát Népi Szövetség (Hrvatska narodna zajednica)
• Horvát Katolikus Egyesület (Hrvatska katolička udruga)
• Muszlim Népi Szervezet (Muslimanska narodna organizacija)
• Szerb Népi Szervezet (Srpska narodna organizacija ; Српска народна организација)

Nem parlamenti pártok

• Muszlim Progresszív Párt (Muslimanska napredna stranka)
• Muszlim demokrácia (Muslimanska demokracija)
• Szerb Népi Független Párt (Srpska narodna nezavisna stranka)
• Bosznia-Hercegovinai Szociáldemokrata Párt (Socijaldemokratska stranka Bosne i Hercegovine)

Demográfiai adatok

Adminisztráció

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Kormányzók

Nem.	portré	Név	Hivatali idő		Etnikai hovatartozás
1		Josip Filipović táborszernagy (1818–1889)	1878. július 13	1878. november 18	horvát
2		Wilhelm von Württemberg vezérezredes (1828–1896)	1878. november 18	1881. április 6	német
3		Hermann Dahlen von Orlaburg táborszernagy (1828–1887)	1881. április 6	1882. augusztus 9	német
4		Johann von Appel gyalogsági tábornok (1826–1906)	1882. augusztus 9	1903. december 8	német
5		Eugen von Albori gyalogsági tábornok (1838–1915)	1903. december 8	1907. június 25	német
6		Anton von Winzor lovassági tábornok (1844–1910)	1907. június 30	1909. március 7	német
7		Marijan Varešanin gyalogsági tábornok (1847–1917)	1909. március 7	1911. május 10	horvát
8		Oskar Potiorek táborszernagy (1853–1933)	1911. május 10	1914. december 22	szlovén
9		Stjepan Sarkotić vezérezredes (1858–1939)	1914. december 22	1918. november 3	horvát

Vallás

A 15. és 16. században iszlamizálódott régió nagyrészt megőrizte kisebbségi muzulmán lakosságát (az 1879-es 38,7%-ról 1910-re 32,2%-ra csökkent)^[12], mivel Ausztria–Magyarország garantálta a vallásszabadságot, a hatóságok nem tettek aktív kísérletet az átalakításra.

A császár a pápával, az Ökumenikus Patriarchátussal és a Sheikh-ul-Iszlámmal kötött megállapodások révén képes volt vallási vezetőket kinevezni és elbocsátani, valamint a vallási intézményeket pénzügyileg ellenőrizni. ^[13]

Bosznia-Hercegovina megszállása az Oszmán Birodalomban eltöltött évszázadok után az ország katolikus egyházának jelentős reformjához vezetett. 1881-ben Vrhbosnát érsekséggé emelték, és megalakult a Banja Lukai és a Mostar-Duvnoi egyházmegye. A szarajevói Szent Szív-székesegyház munkálatai 1884-ben kezdődtek, és 1889-re fejeződtek be.

Jegyzetek

Források

• Banac, Ivo. The National Question in Yugoslavia: Origins, History, Politics. Cornell University Press (1988). ISBN 0-8014-9493-1 
• Bataković, Dušan T.. The Serbs of Bosnia & Herzegovina: History and Politics. Dialogue Association (1996. május 21.). ISBN 9782911527104 
• Džaja, Srećko M.. Bosnien-Herzegowina in der österreichisch-ungarischen Epoche 1878–1918 (német nyelven). Oldenbourg Wissenschaftsverlag (1994). ISBN 3-486-56079-4 
• szerk.: Europa Publications: Central and South-Eastern Europe 2004 (2003). ISBN 978-1-85743-186-5 
• Hajdarpasic, Edin. Whose Bosnia? Nationalism and Political Imagination in the Balkans, 1840-1914. Cornell University Press (2015). ISBN 978-0801453717 
• Holbach, Maude M.. Bosnia and Herzegovina: Some Wayside Wanderings. J. Lane (1910) 
• Krišto (2006. november 1.). „Ivo Pilar's Role in the Organization of Croats in Bosnia and Hercegovina”. PILAR - Croatian Journal of Social Sciences and Humanities I (2), 57–68. o, Kiadó: Croatian History Institute. ISSN 1846-3010.  
• Okey, Robert. State, Church and Nation in the Serbo-Croat Speaking Lands of the Habsburg Monarchy, 1850–1914, Religion, State and Ethnic Groups. New York University Press (1992). ISBN 1-85521-089-4 
• Oršolić (2000. június 1.). „Sudjelovanje dalmatinskih postrojbi u zaposjedanju Bosne i Hercegovine 1878.” (horvát nyelven) (PDF). Radovi / Institute for Historical Sciences in Zadar (42), 287–308. o, Kiadó: Croatian Academy of Sciences and Arts. ISSN 1330-0474. (Hozzáférés: 2011. január 13.)  
• Ramet, Sabrina P.. Nationalism and the 'Idiocy' of the Countryside: The Case of Serbia, Serbia, Croatia and Slovenia at Peace and at War: Selected Writings, 1983–2007. LIT Verlag Münster (2008). ISBN 978-3-03735-912-9 
• Rothenberg, Gunther E.. The Army of Francis Joseph. Purdue University Press (1976). ISBN 978-1-55753-145-2 
• Sugar, Peter F.. Industrialization of Bosnia-Hercegovina: 1878–1918. University of Washington Press, 201. o. (1963). ISBN 978-0295738147 
• Velikonja, Mitja. Religious Separation and Political Intolerance in Bosnia-Herzegovina. Texas A&M University Press, 130. o. (2003). ISBN 1-58544-226-7 
• Zovko, Ljubomir. Studije iz pravne povijesti Bosne i Hercegovine: 1878. - 1941. (horvát nyelven). University of Mostar (2007). ISBN 978-9958-9271-2-6 

Kapcsolódó szócikkek

• Szarajevói merénylet
• Olasz front (első világháború)
• Thallóczy Lajos