Bulgária az első világháborúban

Bulgária 1915. október 11-én üzent hadat Szerbiának, belépve ezzel a központi hatalmak oldalán az első világháborúba.^[1]

Előzmények

Bővebben: Bulgária hadba lépése (első világháború)

A gorlicei áttörés során az osztrák-magyar illetve német csapatok sikeresen stabilizálták az orosz-frontot, így a katonai vezetés figyelme a Balkán-félszigetre irányult. Conrad von Hötzendorf, a Monarchia vezérkari főnöke elérkezettnek látta az időt arra, hogy lerohanja Szerbiát. Ezzel két célja volt: szárazföldi összeköttetést akart Törökországgal annak érdekében, hogy nagyobb mennyiségű hadianyagot legyenek képesek odaszállítani a Német Birodalom és a Monarchia területéről. Illetve vissza akarta tartani Romániát attól, hogy belépjen a háborúba az antant oldalán.

A bolgár állam célja az első világháború kezdeti hónapjaiban az volt, hogy valamelyik szövetség keretein belül kiharcolja a második balkáni háborúban elveszített területeinek visszaszerzését és hatalmát úgy biztosíthassa a régióban, hogy a második balkáni háborúban történtek soha többé ne ismétlődhessenek meg. Célul tűzte ki, hogy valódi kikötővárost szerezzen az Égei-tenger partján, illetve Szerbiától egy jól védhető természetes határvonallal válassza el magát. A korábban említett gorlicei áttörés sikerein felbuzdulva Bulgária 1915. szeptember 7-én egy sor tárgyalást követően végül elfogadta az egyezményt amelyben 5 évre társult a központi hatalmakhoz.

Hadi események

Bővebben: Szerbia összeomlása 1915-ben és Makedóniai front (első világháború)

A hadba lépést követően Bulgária 1. és 2. hadserege a Vardar-völgy irányában betört Szerbiába. Ezzel egy időben az osztrák-magyar és német csapatok Észak felől indultak támadásra, azonban a jó helyismerettel rendelkező szerb partizánok miatt igen lassan haladtak. Az 1. hadsereg egészen a Déli-Morava völgyéig nyomult, ott azonban a támadás újból elakadt. Eközben a délen állomásozó 2. bolgár hadsereget váratlan meglepetés érte, ugyanis Maurice Sarrail francia tábornok két hadosztályával kitört Szalonikiből és megtámadta őket. Célja ezzel az volt, hogy megnyissa a szerbek visszavonulási útját dél felé. Ez azonban fordítva történt, mert Todorov tábornok, a 2. hadsereg parancsnoka kevesebb mint egy hét alatt visszaüldözte a francia csapatokat Görögországba.

A bolgár hadsereg egészen Albániáig nyomult, és egész Dél-Szerbiát (a mai Macedóniát, a mai Koszovó keleti felét és a mai Szerbia Nagy-Moravától keletre eső részét) elfoglalta.

Az ország 1916-tól részt vett a Románia elleni harcokban, és a bukaresti békében rövid időre megszerezte Észak-Dobrudzsát.

Bulgária a háború során az alábbi csatákban vett részt:

Időpont	Név	Ellenfél	Eredmény
1915. október 21–november 22.	Krivolaki csata	Franciaország	Bolgár győzelem
1916. augusztus 9–18.	I. dojrani csata	Franciaország  Egyesült Királyság	Bolgár győzelem
1916. szeptember 2–6.	Tortucaiai csata	Románia	Bolgár döntő győzelem
1916. szeptember 5–7.	Dobricsi csata	Románia  Orosz Birodalom	Bolgár győzelem
1916. szeptember 17–19.	I. cobadini csata	Románia  Orosz Birodalom	Antant győzelem
1916. szeptember 19–25.	II. cobadini csata	Románia  Orosz Birodalom	Bolgár döntő győzelem[2]
1916. november 27–december 6.	Bukaresti csata	Románia	Bolgár győzelem[3]
1917. április 22–május 9.	II. dojrani csata	Egyesült Királyság	Bolgár győzelem
1918. május 29–31.	Skra-di-Legen-i csata	Görögország	Antant győzelem
1918. szeptember 15–18.	Dobro Polje-i csata	Franciaország  Szerbia	Döntő antant győzelem
1918. szeptember 18–19.	III. dojrani csata	Franciaország  Egyesült Királyság  Görögország	Bolgár taktikai győzelem[4]

A háború vége

Az elhúzódó háborúban fokozatosan kimerültek a központi hatalmak erőforrásai. A balkáni front nyugati részét kis létszámú osztrák–magyar csapatok, a középső és a keleti részt a bolgár hadsereg védte. 1918 szeptemberében az antant 20 hadosztálya heves tüzérségi előkészítés után megrohamozta a front középső részét. A szeptember 15–18. közötti Dobro Polje-i csatában az antant csapatok áttörték a bolgár állásokat, és szétszakították a frontot, ezzel a teljes mai Macedóniából való kivonulásra kényszerítették a bolgárokat és megindultak Szófia felé. A délebbi III. dojrani csata volt az utolsó bolgár siker.

A hadrend azonban sok helyen felbomlott, lázadások törtek ki. 1918. szeptember 29-én a bolgár hadvezetés aláírta a szaloniki fegyverszüneti egyezményt, hogy elkerülje az ország antantmegszállását. A fegyverszünet értelmében Bulgáriának ki kellett ürítenie minden általa elfoglalt területet, így az antantcsapatok számára megnyílt az út az Osztrák–Magyar Monarchia felé.

Következmények

Bulgária 1919-ben békét kötött az antanttal. A neuillyi béke következtében nem csak a háború alatt megszerzett területeit veszítette el az ország, de háború előtti területéből is veszített, ezek közül a legfontosabb, hogy megszűnt Bulgária Égei-tengeri kijárata, a tengerpartot Görögország foglalta el.

Jegyzetek

Források

• Galántai József: Az első világháború (Gondolat Kiadó, 1980) ISBN 963-280-498-8
• Bulgaria WWI – Firstworldwar.com (angolul)