Einstein-féle összegkonvenció

Az Einstein-féle összegkonvenció, más néven Einstein-féle automatikus összegkonvenció avagy Einstein-féle néma index konvenció egy indexes jelölés az összegekre a Ricci-kalkulusban. Azt jelenti, hogy az azonos indexű tagok összeadandók, és nem tünteti fel a szumma jelet. A Ricci-kalkulust a differenciálgeometriában, a tenzoranalízisben és az elméleti fizikában használják. A konvenciót Albert Einstein 1916-ban javasolta.

Motiváció

A mátrix- és tenzorszámításokban gyakran képződnek indexes összegek. Például két n × n {\displaystyle n\times n} -es mátrix, A és B szorzata:

( A B ) i j = k = 1 n A i k B k j {\displaystyle (A\cdot B)_{ij}=\sum _{k=1}^{n}A_{ik}\cdot B_{kj}}

Itt a k indexre összegzünk 1-től n-ig. A többszörös mátrix- és skalárszorzatok hamar átláthatatlanná válnak. A fenti szorzat az Einstein-féle összegkonvencióval:

( A B ) i j = A i k B k j {\displaystyle (A\cdot B)_{ij}=A_{ik}\cdot B_{kj}}

Formálisan

Az összegkonvenció legegyszerűbb változata így hangzik: ha egy szorzatban egy index kétszer is felbukkan, akkor összegzünk rá. A relativitáselméletben csak akkor összegeznek, ha a kovariáns és a kontravariáns index egyezik meg. Ezt a kétféle indexet úgy különböztetik meg egymástól, hogy a kovariáns indexet alulra, a kontravariáns indexet pedig felülre teszik.

Az összegzési konvencióval az írásmód rövidebb, és segít felismerni olyan szimmetriákat és összefüggéseket, amelyek a hagyományos írásmódban felismerés nélkül maradnának.

Példák

Különbségtétel nélkül

A következő példában A , B {\displaystyle A,B} n × n {\displaystyle n\times n} -es mátrix, értékeik A i j , B i j {\displaystyle A_{ij},B_{ij}} és x = ( x 1 , x 2 , , x n ) , y = ( y 1 , y 2 , , y n ) {\displaystyle {\vec {x}}=\left(x_{1},x_{2},\dots ,x_{n}\right),{\vec {y}}=\left(y_{1},y_{2},\dots ,y_{n}\right)} hozzájuk illeszkedő vektorok.

  • Skaláris szorzat: x y = x i y i {\displaystyle {\vec {x}}\cdot {\vec {y}}=x_{i}y_{i}} .
  • Mátrix-vektor szorzat: ( A x ) i = A i j x j {\displaystyle \left(A{\vec {x}}\right)_{i}=A_{ij}x_{j}}
  • Több mátrix szorzata (itt négy): ( A B C D ) i j = A i l B l m C m n D n j {\displaystyle (ABCD)_{ij}=A_{il}B_{lm}C_{mn}D_{nj}} .
  • Az A mátrix nyoma: Spur A = A i i {\displaystyle {\text{Spur}}\,A=A_{ii}}

Kovariáns és kontravariáns indexek szerint

  • Az A j i {\displaystyle A_{j}^{i}} és B j i {\displaystyle B_{j}^{i}} komponensű tenzorok C j i {\displaystyle C_{j}^{i}} komponensű szorzata C j i = A k i B j k {\displaystyle C_{j}^{i}=A_{k}^{i}B_{j}^{k}}
  • Az A j i {\displaystyle A_{j}^{i}} komponensű tenzor alkalmazása az x i , y i {\displaystyle x^{i},y^{i}} összegére a z i {\displaystyle z^{i}} vektort adja: z i = A j i ( x j + y j ) {\displaystyle z^{i}=A_{j}^{i}\left(x^{j}+y^{j}\right)} .
  • A t tenzormező egy U {\displaystyle U} környezetben ábrázolható, mint:
t | U = t j 1 , , j s i 1 , , i r x i 1 x i r d x j 1 d x j s . {\displaystyle t|_{U}=t_{j_{1},\ldots ,j_{s}}^{i_{1},\ldots ,i_{r}}{\frac {\partial }{\partial x^{i_{1}}}}\otimes \cdots \otimes {\frac {\partial }{\partial x^{i_{r}}}}\otimes \mathrm {d} x^{j_{1}}\otimes \cdots \otimes \mathrm {d} x^{j_{s}}.}
ahol az x i 1 {\displaystyle {\frac {\partial }{\partial x^{i_{1}}}}} objektum indexe alsó indexnek tekintendő.

Források

  • Albert Einstein: Die Grundlage der allgemeinen Relativitätstheorie. In: Annalen der Physik. 4. Folge, Bd. 49 = 354. Bd. der ganzen Reihe, ISSN 0003-3804, 770–822, (online (PDF; 3,72 MB).
  • Fizika Fizikaportál
  • Matematika Matematikaportál