Esteio
| Esteio | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Brazília | ||
| Állam | Rio Grande do Sul | ||
| Mezorégió | Metropolitana de Porto Alegre | ||
| Mikrorégió | Porto Alegre | ||
| Alapítás éve | 1958 | ||
| Polgármester | Leonardo Duarte Pascoal | ||
| Körzethívószám | 51 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 76 137 fő (2022)[1] | ||
| Tszf. magasság |
| ||
| Terület | 27,543 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 29° 51′ 39″, ny. h. 51° 10′ 44″-29.860833333333, -51.17888888888929.860833°S 51.178889°WKoordináták: d. sz. 29° 51′ 39″, ny. h. 51° 10′ 44″-29.860833333333, -51.17888888888929.860833°S 51.178889°W | |||
 | |||
| Esteio weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Esteio témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Esteio egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, Porto Alegre metropolisz-övezetében (Região Metropolitana de Porto Alegre, RMPA). 2021-ben a község népességét 83 352 főre becsülték.[2]
Nevének eredete
Kezdeti neve Ponte do Pau Fincado volt (elakadt rúd hídja), később Ponte do Esteio, míg végül Esteio (gerenda, rúd), a Sapucaia-patakon átívelő fahídra utalva. Egy másik névmagyarázat szerint a mai Alberto Pasqualini finomító helyén egy gerenda-lerakat volt, amely szükséges volt a vasútvonal építéséhez.[3]
Története
A mocsaras, kajmános területet, ahol ma Esteio (és Canoas és Gravataí egy része) található, a 18. század első felében kapta meg Francisco Pinto Bandeira mint királyi földadományt (sesmaria). 1810-től kezdve az egész terület Porto Alegre része lett, az eredeti birtokot pedig felosztották, és így jött létre a Fazenda Areião do Meio farm, amelyet 1865-ben Serafim Pereira de Vargas vásárolt meg. 1873-ban megkezdődött a Porto Alegre és São Leopoldo közötti vasútvonal építése, és az itt dolgozó munkások hozták létre az első településmagot. 1905-ben a faluban is nyílt egy kis vasútállomás, 1930-ban pedig urbanizálták a területet, utcákat és sugárutakat létesítve.[4]
1940-ben kezdték építeni Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelt plébániatemplomát. 1948-ban Esteiot kisvárosi (vila) rangra emelték, 1950-ben pedig São Leopoldo kerületének nyilvánították. 1954-ben függetlenedett és 1958-ban önálló községgé alakult.[3][4]
Leírása
Székhelye Esteio, további kerületei nincsenek.[3] Gazdaságának legnagyobb részét a szolgáltatások teszik ki. Az ipari ágazatban kiemelkedik a kohászat, textilipar, élelmiszeripar, gépipar. A fő termékek közé tartozik a növényi olaj, a műanyag, a papír, a cement, az állati takarmány.[5]
Fő rendezvénye az Expointer agrár- és mezőgazdasági kiállítás, amelyet 1901-től rendeznek meg Esteioban, jelenleg a 141 hektáros Assis Brasil parkban. A kiállításon állatokat, gépeket, mezőgazdasági szerszámokat és berendezéseket, kézműves és családi termékeket értékesítenek. 2013-ban forgalma 3,3 milliárd real volt.[6]
Jegyzetek
- ↑ https://www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225, 2023. október 24.
- ↑ Esteio. IBGE. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
- ↑ a b c História. IBGE. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
- ↑ a b História de Esteio. esteio.rs.leg.br. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
- ↑ Perfil. esteio.rs.gov.br. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
- ↑ Uma história de sucesso. Expointer. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
További információk
- Costa, Israel José da. Esteio: progresso a passos largos (portugál nyelven). Porto Alegre: Metrópole Edições Históricas (1964)
- Gaya, Lufre Araújo. Esteio: obra e progresso de um povo (portugál nyelven). Esteio: Destaque-Gráfica Editora (1977)
- Luz, Miguel. Ao longo dos trilhos (portugál nyelven). Esteio: saját kiadás (2005)
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
