Frédéric François-Marsal : Pályafutása, Publikációi, Források, Kapcsolódó szócikk Wikipédia, a szabad enciklopédia

Frédéric François-Marsal

Frédéric François-Marsal

Franciaország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1920. január 20. – 1921. január 16.
Előd	Louis-Lucien Klotz
Utód	Paul Doumer
Franciaország pénzügyminisztere
Hivatali idő 1924. március 29. – 1924. június 14.
Előd	Charles de Lasteyrie
Utód	Étienne Clémentel
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1924. június 8. – 1924. június 14.
Előd	Raymond Poincaré
Utód	Édouard Herriot

Született	1874. március 16. Párizs
Elhunyt	1958. május 20. (84 évesen) Gisors
Párt	Fédération républicaine

Foglalkozás	politikus újságíró

Díjak	a francia Becsületrend tisztje Croix de Guerre

A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric François-Marsal témájú médiaállományokat.

Frédéric François-Marsal (Párizs, 1874. március 16. – Gisors, 1958. május 20.) francia katonatiszt, bankár, politikus, 1924. június 8–14 között egy héten át a Harmadik Francia Köztársaság 58. miniszterelnöke.

Pályafutása

Katonai pályára készült. 1894-ben kezdett tanulni a Saint-Cyr-i Katonai Iskolában, ahol szakaszvezető, az iskola zászlóvivője és évfolyamelső volt. Alhadnagyi rangban került 1896-ban a gyalogos vadászokhoz. 1900 és 1904 között Dél-Kínában és Francia-Indokínában szolgált. 1905-ben elhagyta a hadsereget, és Lyonban helyezkedett el egy magánbankban.

1914. augusztus 2-án behívóparancsot kapott a gyalogos vadászokhoz. Főhadnagyként Joseph Joffre főhadiszállásán, 1915-ben pedig Édouard de Castelnau mellett teljesített szolgálatot, végül a háború befejezéséig Georges Clemenceau hadügyminiszter kabinetjében volt pénzügyi és gazdasági tanácsadó.

A háború után a Banque de l’Union parisienne adminisztrátora a fővárosban és 1919-ben a kormány felkérésére a francia delegáció pénzügyi szakértője a párizsi békekonferencián. Alexandre Millerand 1920-ban pénzügyminiszterré nevezte ki. Később Georges Leygues és Raymond Poincaré kormányában is a pénzügyek élén állt annak ellenére, hogy nem volt a parlament tagja. A háború után deflációs politikával igyekezett rendbe hozni az ország kaotikus pénzügyi helyzetét. Csatlakozott a Fédération républicaine párthoz és 1921-ben Cantal megye szenátorává választották. Számos cikket írt a Revue des deux Mondes, a La Quinzaine és La Revue de Paris újságokba. 1928-ban a Francia Társadalomtudományi Akadémia tagjává választották.