Heinrich Ignaz Biber
 | Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
| Heinrich Ignaz Biber | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1644. augusztus 12. Stráž pod Ralskem |
| Állampolgársága | osztrák |
| Elhunyt | 1704. május 3. (59 évesen) Salzburg |
| Sírhely | Petersfriedhof |
| Családja | |
| Gyermekei |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | hegedű |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Ignaz Biber témájú médiaállományokat. | |
Heinrich Ignaz Franz Biber (Stráž pod Ralskem, 1644. augusztus 12. – Salzburg, 1704. május 3.) cseh-salzburgi zeneszerző, hegedűművész.
Élete
Biber 1644-ben a csehországi Vartenberkben született. Zenei alapjait a helyi tanító-kántor-orgonistánál szerezte. 1660-tól Troppauban (Opava) a jezsuitákhoz járt (egyebek mellett a cseh barokk zene kiválóságával, Pavel Josef Vejvanovskýval együtt). Mesterei közé tartozott többek között Johann Heinrich Schmelzer és a bécsi udvari karnagy, Antonio Bertali is. 1668-ban Biber az olmützi érsek szolgálatába állt, majd 1670-ben váratlanul Salzburgba távozott, ahol a hercegérsek szolgálatába szegődött. 1678-ban segédkarmesteri stallumot kapott, majd 1684-ben, Andreas Hofer karnagy halála után karmesterré nevezték ki. Zseniális hegedűvirtuóz hírében állt, zeneszerzői életműve ugyancsak rendkívüli megbecsülésnek örvendett. 1690-ben nemesi (asztalnoki) rangot kapott a császártól. 1704. május 3-án halt meg; a salzburgi Szt. Péter temetőben temették el.
Biber hatalmas életművet hagyott az utókorra, egyebek mellett két requiemet, miséket, hegedűszonátákat és asztali zenéket. Legmonumentálisabb műve az 1682-ben, a salzburgi érsekség fennállásának 1100. évfordulójára írott 53 szólamú miséje, a Missa Salzburgiensis.
Források
- Biber, Heinrich Ignaz Franz - Zene. www.magyarvagyok.hu. (Hozzáférés: 2019. október 3.)
További információk
- Randolf Jeschek (Hrsg.): Der Mann fürs „pizare“ – Leben und Werk des Heinrich Ignaz Franz Biber. Regensburg 2014, ISBN 978-3-940768-49-0.
- Heinrich Ignaz Franz Biber, Instrumentalwerke handschriftlicher Überlieferung. Hrsg. von Jiři Sehnal. Denkmäler der Tonkunst in Österreich, Band 151, Graz 1997.
- Sehnal – Collectio: Jiři Sehnal und Jitřenka Peškova: Caroli de Liechtenstein-Castelcorno Episcopi Olomucensis operum artis musicae collectio Cremsirii reservata, Band 1. Prag 1997. (Der Text ist tschechisch, englisch und deutsch. Übersetzung des lateinischen Titels: „Die Sonder-Sammlung der musikalischen Kunstwerke des Karl von Liechtenstein-Castelcorno, Bischofs von Olmütz, zu Kremsier“). Die deutschsprachige Einleitung „Die Entstehung der Sammlung“ online:Seiten 211–226
- Eric Thomas Chafe: The church music of Heinrich Biber. Ann Arbor, Michigan 1987, ISBN 0-8357-1770-4. (Enthält auf S. 233–264 ein vollständiges Werkverzeichnis, als solches zitiert mit „C.“ und Nummer.)
- Craig A. Otto: Seventeenth-Century Music from Kroměříž, Czechoslovakia: A catalog of the Liechtenstein Music Collection on microfilm at Syracuse University, Syracuse / USA 1977
- Heinrich Ignaz Franz Biber, Instrumentalwerke handschriftlicher Überlieferung. Hrsg. von Jiři Sehnal. Denkmäler der Tonkunst in Österreich, Band 127, Graz 1976.
- Arrey von Dommer: Biber von Bibern, Franz von. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 2. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1875, 610. oldal (németül)
Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez a zenei tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
