Hipparion
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora miocén - középső pleisztocén, 23–0,781 Ma [1] | ||||||||||||||||||||||||||
 Hipparion csontváz | ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hipparion témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hipparion témájú kategóriát. |
A Hipparion az emlősök (Mammalia) osztályának páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó fosszilis nem.[2][3][4][5]
Leírásuk
Úgy tartják, hogy a valódi lófélék a Merychippus három csoportjából fejlődtek ki, melyek a következők: Hipparion, Protohippus és Pliohippus. A Merychippustól a legeltérőbb a Hipparion volt. A legnagyobb eltérést a fogzománc képezte: eltérően a többi lófélével, a fog nyelv felőli részén egy teljesen elkülönült „fal” helyezkedett el. Az Észak-Amerikában talált teljes és jól megmaradt csontváz azt mutatja, hogy az állat mérete egy kisebb póniéval egyezett meg. A Hipparionok karcsúak, inkább antilopszerűek voltak, és jól alkalmazkodtak a száraz prérinek megfelelő életmódhoz. Vékony lábaikon három ujj ült, ezek patákban végződtek, de csak a középső érte a földet.
Észak-Amerikában a Hipparionból és rokonaiból (Cormohipparion, Nannippus, Neohipparion és Pseudhipparion) sok más lóféle fejlődött ki, és legalább egy ezek közül átvándorolt Eurázsiába a miocén kor idején.[6] Az európai Hipparionok abban különböznek az észak-amerikai fajoktól, hogy kisebb a testük - a legismertebb európai Hippariont Athén közelében találták meg.
Az állatok átlagos marmagassága körülbelül 1,4 méter volt, és testtömegük fajtól függően 62,8-118,9 kilogramm közötti lehetett.[7] A Hipparion-fajokat meg lehet találni Észak-Amerika, Ázsia, Európa és Afrika területén is. A Hipparion emlősnem, körülbelül 22 millió évig élt a Földön, azaz 23 millió és 781 ezer évvel ezelőtt.[1]
Rendszerezés
A nembe az alábbi 22 faj tartozik:
- Hipparion concudense Pirlot, 1956; Casa del Acero lelőhely Murcia, Spanyolország és Masia de La Roma lelőhely, Aragónia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~11,6–5,3 Mya.
- Hipparion crassum Gervais, 1859; Odessza, Dorkovo, Ukrajna. Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~4,9 Mya–11 000 évvel ezelőtt.
- Hipparion dietrichi Wehrli, 1941; Észak-Macedónia és Nikiti, Görögország. Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
- Hipparion fissurae Crusafont & Sondaar, 1971; Soria, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~5,3–3,4 Mya.
- Hipparion forcei Richey, 1948; Contra Costa megye, Santa Cruz megye, Los Angeles megye, Kalifornia. Észak-Amerika endemikus állata volt. ~23–5,3 Mya.
- Hipparion gromovae Villalta & Crusafont, 1957; Murcia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
- Hipparion laromae Pesquero et al., 2006; Teruel, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9,7–8,7 Mya.
- Hipparion longpipes Gromova, 1952; Ankara, Törökország. Eurázsia endemikus állata volt. ~5,3–3,4 Mya.
- Hipparion lufengense Sun, 2013
- Hipparion macedonicum Koufos, 1984; Görögország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~8,7–7,8 Mya.
- Hipparion matthewi Abel, 1926; Ankara, Törökország. Anatólia endemikus állata volt. ~11,6–5,3 Mya.
- Hipparion mediterraneum Roth & Wagner, 1855; Irak, Törökország, Görögorszzág. Anatólia és Délkelet-Európa endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
- Hipparion molayanense Zouhri, 1992; Afganisztán. Délnyugat-Ázsia endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
- Hipparion periafricanum de Christol, 1832; Aragónia, Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~9–5,3 Mya.
- Hipparion philippus Koufos & Vlachou, 2016
- Hipparion phlegrae Lazaridis and Tsoukala, 2014
- Hipparion prostylum Gervais, 1849 - típusfaj
- Hipparion rocinantis Hernández Pacheco, 1921; Spanyolország. Délnyugat-Európa endemikus állata volt. ~5,3–1,8 Mya.
- Hipparion sellardsi Matthew & Stirton, 1930
- Hipparion shirleyae MacFadden, 1984
- Hipparion sithonis Koufos & Vlachou, 2016
- Hipparion tehonense (Merriam, 1916); Észak-Amerika, Floridától Kaliforniáig. ~23,3–5,3 Mya.
Jegyzetek
- ↑ a b szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 257. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
- ↑ Christol, Jules de - La France savante XVIIe-XXe
- ↑ J. T. Thurmond and D. E. Jones. 1981. Fossil Vertebrates of Alabama 1-244
- ↑ R. L. Carroll. 1988. Vertebrate Paleontology and Evolution. W. H. Freeman and Company, New York 1-698
- ↑ B. J. MacFadden. 1998. Equidae. In C. M. Janis, K. M. Scott, and L. L. Jacobs (eds.), Evolution of Tertiary Mammals of North America 1:537-559
- ↑ MacFadden, B.J. (1984). „Systematics and phylogeny of Hipparion, Neohipparion, Nannippus, and Cormohipparion (Mammalia, Equidae) from the Miocene and Pliocene of the New World”. Bulletin of the American Museum of Natural History 179 (1), 1–195. o.
- ↑ S. Legendre and C. Roth. 1988. Correlation of carnassial tooth size and body weight in recent carnivores (Mammalia). Historical Biology 1(1):85-98
Források
- Paleobiology Database link: Hipparion de Christol 1832
Kapcsolódó szócikkek
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
