Jankó Pál

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Jankó Pál
Életrajzi adatok
Született	1856. június 2. Tata
Elhunyt	1919. március 17. (62 évesen) Konstantinápoly
Pályafutás
Hangszer	zongora
Díjak	Elliott Cresson-emlékérem (1893)
Tevékenység	zeneművész, zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Jankó Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jankó Pál (Tata, 1856. június 2. – Konstantinápoly, 1919. március 17.) zongoraművész, zeneszerző, eszperantista.

Életrajza

Apja, Jankó Mihály uradalmi jószágigazgató volt. Bécsben H. Schmitt és Bruckner (osztrák zeneszerző) tanítványa volt. Technikai főiskolán és a berlini egyetemen matematikát is tanult. Heinrich Ehrilch (német zongoraművész) zongoratanítványa volt.

Munkássága

1882-ben új zongoraszerkezetet talált fel, mely hat teraszszerűen egymás fölé helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll. Reformjának előnyei abban voltak, hogy a Jankó-féle klaviatúra hat terasz-szerűen egymás fölé épített, nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsor, mellyel a zongorajátékos egyrészt az oktávok fogási távolságát egyötödével megszűkíthette, másrészt olyan hanghatásokat, (kromatikus glisszandókat stb.) hozhatott létre, amelyekre a közönséges zongorabillentyűzet elégtelen volt. Zongorájával hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben Bécsben egyesület is alakult, 1906-ban a berlini Scharwenka konzervatóriumon megkezdhették a Jankó-féle klaviatúrán való játék tanítását is. Komolyabb elterjedést mégsem ért el a Jankó-féle zongora, pedig találmánya érdekében sok cikket is írt külföldi lapokban.

Az I. világháborút megelőzően Párizsban felújították a Jankó-zongorát, és némi javítással mint „système Jankó Dierner” került újra a köztudatba.

1892-től Konstantinápolyban, az ottani banknál foglalt el előkelő állást, az állami dohányjövedék tisztviselője volt. Itt hunyt el 1919. március 17-én.

Művei

• Mittheilungen über die Jankó-Claviatur. 1. Heft. Wien, 1890. (Különnyomat a Musikalische Rundschauból)

• Az ismétléssel képezett combinatiókról. Budapest: Weiszmann Ny., 1894.

• Az önoktatás módszere a Jankó-zongorán - In: Zenealap, 1888.

• Über mehr als 12 stufige gleichschwebende Temperaturen. Beiträge zur Akustik und Musikwissenschaft, 1901.

Irodalom

• Weisshappel: A Jankó-klaviatúra. - In: A Zene, 1931. 2. sz.

• A Jankó-féle kromatikus lépcsőzetes billentyűsor. - In: A Zene, 1931. 2. sz.

• Rehberg, W.: Jankó Pál klaviatúrája. - In: A Zene, 1934. 10. sz..

• Jankó Pál. - In: Élet és Tudomány, 1955. 11. sz.

További információk

• Vasárnapi Újság, 1889. XXXVI. évf. 48. sz. december 1. p. 787-788.
• A Műveltség Útja. XII. kötet. Budapest: Tolnai nyomdai műintézet és kiadóvállalat Rt., 1925.
• Magyar életrajzi lexikon
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
• Innovációs lexikon
• Zongoratanulás: A zongorák alakja Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben