Karel Burian

Karel Burian
Született	1870. január 12.[1][2][3][4][5] Rousínov[5][6]
Elhunyt	1924. szeptember 25. (54 évesen)[1][7][3][4][5] Senomaty[5][8][9]
Állampolgársága	csehszlovák[10]
Házastársa	Franziska Burrian-Jelinek
Foglalkozása	operaénekes színész fordító
Sírhelye	Rakovník
A Wikimédia Commons tartalmaz Karel Burian témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Karel Burian, másként: Carl Burrian, magyarosan: Burián Károly (Prága, 1870. január 12. – Prága, 1924. szeptember 25.) cseh operaénekes (hőstenor), kora egyik legkiválóbb Wagner-énekese.

Életútja

Tanulmányait szülővárosában végezte, környékén birtokot is szerzett magának és szabad óráiban kisgazda volt. Első fellépése 1891-ben volt Revalban, ahonnan Kölnbe, Hannoverbe, majd Hamburgba került, végül a drezdai udvari operaháznál állapodott meg, ahol gyorsan jutott a legelsők közé és csakhamar résztvevője lett a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak is.

Budapesten 1900. június 3-án mint Tannhäuser mutatkozott be és ezen fellépése után még hatszor vendégszerepelt rendkívüli sikerrel az Operaházban, majd 1901 őszén, felbontva drezdai szerződését, az egész évadra Magyarországra szerződött. Vele egyszerre kiépült a magyar Wagner-repertoár, amelybe 1901. november 28-án beilleszkedett már a Trisztán és Izolda is. Ezt a szerepét nálunk ő énekelte el először. Ugyancsak ő kreálta nálunk Lenszkij szerepét az Anyegin bemutatóján, 1902. január 30-án. Tannhauser, Lohengrin, Stolzingi Walter, a két Siegfried, Loge, Siegmund szerepein kívül híres alakítása a Bajazzókban Canio, valamint A bibliás ember címszerepe, amelyet magyar szöveggel tanult be.

1903-ban visszatért a drezdai operaházhoz, de szerződéses tagsága megszűntével is hű maradt Budapesthez, ellátogatott hozzánk hosszabb-rövidebb vendégszereplésekre, sőt más tekintetben is idekapcsolódott: hogy a magyar állampolgárságot elnyerhesse, örökbe fogadtatta magát néhai Dalnoki Bénivel, az Operaház egykori kiváló buffójával. 1911–13-ban a bécsi Staatsoper tagja volt és ezidőben még sűrűbben vendégszerepelt Budapesten, majd 1913-ban állandó vendégszereplésre szerződött hozzánk és ezután más színpadon nem is lépett fel.

Művészetét nemcsak Európában ismerték és becsülték, ünnepelte már több ízben Amerika is, ahol ismételten énekelt a Metropolitan Operában. Az ideális hőstenor legragyogóbb típusa, művészete nagykultúrájú, tökéletes és különösen nagyszerűen érvényesült a wagneri deklamációban, de nem kevésbé találta meg helyét ott is, ahol az éneklésen, a kantilénán van a fősúly. Burian, aki háromszoros kamaraénekes volt, nemcsak számtalan kitüntetésben részesült, hanem a közönségnek is mindenütt egyik legnépszerűbb művésze volt. Budapesten három nyelven is énekelt: németül, olaszul és magyarul.

Burian nagyon hálásan beszélt első és egyetlen énektanárjáról, Moritz Wallersteinról (1847–1906), a prágai zsidótemplom kántoráról. Harminc éves jubileumát 1921. december 30-án ülte meg a Magyar Királyi Operaházban Trisztán szerepében. Utoljára 1923-ban lépett fel.

Főbb szerepei

• Richard Wagner: Tannhäuser – Tannhäuser
• Richard Wagner: Lohengrin – Lohengrin
• Richard Wagner: Trisztán és Izolda – Trisztán
• Richard Wagner: Siegfried – Siegfried
• Richard Wagner: A Rajna kincse – Loge
• Richard Wagner: A walkür – Siegmund
• Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Walter von Stoltzing
• Georges Bizet: Carmen – Don José
• Pjotr Iljics Csajkovszkij: Anyegin – Vlagyimir Lenszkij
• Ruggero Leoncavallo: Bajazzók – Canio

Jegyzetek

Források

• Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Gergely István: Lohengrin dicsősége és bukása. Burián Károly halálának tizedik évfordulóján. Pesti Napló, 1934. szeptember 23. 215. szám, 33–34. oldal