Keleti rítusok
A keresztény keleti rítusok a vallás keleti felében kialakult liturgikus formák.
Jellemzői
A keleti egyházak szent szertartásait a következő vonások jellemzik :[1]
- az istenségét kétségbe vonó egykori ariánizmussal szemben Krisztus imádásának erőteljes hangsúlya
- az ősi keleti teológiai gondolkozás tükrözése
- a helyi egyház közösségének mély átélése.
Ezért a keleti rítusok mindig közelebb maradtak a néphez, átvették a népnyelvet, látványosabbak és szimbólumokban gazdagabbak, mint a latin liturgia.[1] A szentmisén és a zsolozsmán kívül más áhítatgyakorlatok nem alakultak ki.[1] Minden keleti katolikus részegyháznak önálló liturgia-alváltozata van.
Fajtái
A következő fajtáit különböztethetjük meg:
- Antiókhiai rítus
- nyugat-szír rítus, a hagyomány alapján ifj. Jakab apostol jeruzsálemi liturgiája
- maronita rítus
- kelet-szír (káld vagy babilóniai) rítus, a hagyomány alapján Tamás apostol liturgiája
- nyugat-szír rítus, a hagyomány alapján ifj. Jakab apostol jeruzsálemi liturgiája
- Alexandriai rítus, a hagyomány alapján Szent Márk liturgiája
- kopt rítus
- keleti monofizita és az unítus etióp egyházak rítusa
- Bizánci (görög) rítus , a legtöbb ortodox és tizenhét keleti katolikus egyház liturgikus szertartása
- Örmény rítus, a hagyomány szerint Világosító Szt. Gergely liturgiája
Jegyzetek
- ↑ a b c Verbényi-Arató: Liturgikus lexikon, Ecclesia
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Восточные литургические обряды című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
