Kisnyíres

Kisnyíres (Mesteacăn)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Kővárgara
Rang	falu
Községközpont	Kővárgara
Irányítószám	437374
SIRUTA-kód	109407
Népesség
Népesség	329 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 22′ 52″, k. h. 23° 31′ 18″47.381242, 23.52177747.381242°N 23.521777°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 52″, k. h. 23° 31′ 18″47.381242, 23.52177747.381242°N 23.521777°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Kisnyíres település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Nagyilondától északnyugatra, a Szamos jobb partja közelében, Kőváralja és Lemény közt fekvő település.

Nevének eredete

Kisnyíres nevét nyírfás erdeje után kapta. Román neve ugyancsak nyírfát jelent.

Története

Kisnyíres, Nyíres nevét 1424-ben említette először oklevél Nyres néven, mint Kővárhoz tartozó román lakosságú falut, mely Bélteki Drágfiak birtokai közé tartozott, kiknek 1424-es osztozkodásakor Nyíres a Balkfi Sandrin fiainak; Jánosnak és Lászlónak jutott. 1475-ben Nyres, 1543-ban Kys Nyires, 1733-ban Mestyaka, 1750-ben Mesztekan, 1760–1762-ben Mesztyeken, 1808-ban Nyires (Kis-), Mesztaganul-mik, 1888-ban Kis-Nyires, 1913-ban Kisnyíres néven írták.

1470-ben Mátyás király Bélteky Sandrin fia Mihálytól, mert feleségét megölte és e főbenjáró vétség miatt elmarasztalták, összes birtokait, ezek közt Nyirest is elkobozta és azt Drágfi Miklós fia Bertalannak adományozta.

Az 1543-as adóösszeíráskor Drágffy Gáspáré, 1546–1552-ben pedig már özvegyének, somlyói Báthori Annának birtoka volt, 1553-1554-ben pedig Drágffy György birtokaként írták. 1556-ban Nyírest a Drágffyk kihalta után Izabella királyné bátori (ecsedi) Báthori Györgynek, nejének somlyói Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta.

1565-ben azonban Báthori György fellázadt II. Miksa császár ellen, a lázadás leverése után feje váltságául Kővárat és tartozékait is a császárnak engedte át. 1567-ben II. János király visszafoglalta Kővárat Miksa császártól, és tartozékaival együtt beregszói Hagymási Kristófnak adományozta.

1650-ben Kővárhoz tartozó kincstári birtok. 1723-ban egy tanúvallomás szerint a Kővárhoz tartozó Kis-Nyirest a fejedelem Kornis Ferencnek adta. A Kornisoké volt egészen 1830-ig, amikor a kincstár a gróf Kornis családtól magához váltotta.

1848. december 20-án Bem József tábornok Dés–Kolozsvár felé vivő útja során áthaladt Kisnyíresen is.

1910-ben 645 lakosából 10 magyar, 634 román volt. Ebből 634 görögkatolikus, 7 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességei

• Görögkatolikus kőtemploma 1841-ben épült. Védőszentjei Mihály és Gábriel arkangyalok. Anyakönyvet 1835-től vezetnek. 1848-ban harangjait ágyúöntés céljaira vitték el. Három harangja közül az 1864. és 1876. években készülteket Kolozsvárt öntötték; felirattal vannak ellátva.

Hivatkozások

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 257–261. o.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.