Kristályüveg : Típusai, Felhasználása, Kialakulása, Jegyzetek Wikipédia, a szabad enciklopédia

Kristályüveg

Mauro David hiperrealista festménye, a *Sárgadinnye ólomüveg tálon (Fruttiera di cristallo con meloni)*

A kristályüveg olyan, kis vastartalmú, igen jó minőségű üveg, aminek anyagához a fénytörést javító (a törésmutatót növelő) anyagokat adagolnak. Készítésének módja kb. 1600 óta ismeretes.^[1] Hagyományos adalékanyaga az ólom-oxid (PbO), ezért időnként még ma is ólomüvegnek nevezik. Nem tévesztendő össze az ólomsínes technikával elkészített színes üvegképekkel, ablakokkal, amiket szintén ólomüvegnek neveznek.

Típusai

Hagyományos csoportok

A félkristály üveg ólom-oxid-tartalma viszonylag kicsi (néhány százalék).
Az ólomüvegben 10%-ot meghaladó mértékben van ólom-oxid (tipikusan 24% körül).
A cseh kristályüveg kalcium-kálium-üveg (az előbbiek a kalcium-nátrium-üvegek közé tartoznak). Ennek előállításához meszet és hamuzsírt adnak a homokhoz. A káliumüveg tisztább fehérebb, mint a nátriumüveg.

A gazdasági miniszter 75/1999. (XII. 21.) rendelete szerint

A nehéz ólomkristály olyan kristályüveg, amely legalább 30% ólom-oxidot tartalmaz, és sűrűsége legalább 3 g/cm³.
Az ólomkristály legalább 24% ólom-oxidot tartalmaz, és sűrűsége legalább 2,9 g/cm³.
A krisztallin üveg két fajtája:
- külön-külön vagy együtt legalább 10% ólom-oxid, bárium-oxid (BaO), kálium-oxid (K₂O) vagy cink-oxid (ZnO) van benne, a sűrűsége legalább 2,45 g/cm³, és a nátrium-d-sugárra vonatkoztatott törésmutatója legalább 1,52, vagy
- külön-külön vagy együtt legalább 10% ólom-oxidot, bárium-oxidot, kálium-oxidot tartalmaz, sűrűsége legalább 2,4 g/cm³, és felületi Vickers-keménysége 550±20.

Modern kristályüvegek

A környezetvédelemre hivatkozó marketingstratégiák részeként értéknövelő tényezővé vált a károsnak minősített anyagok elhagyása. Ezért egyes gyártók ólom és bárium helyett más, környezetbarátnak kinevezett fémek (titán, cirkónium, cink, kálium) oxidjaival javítják üvegeik fénytörését.

Fénytani üvegek

A fénytani üvegek (optikai üvegek) olyan, különösen tiszta és homogén, nagy törésmutatójú (és fajlagos tömegű) üvegek, amelyek e tulajdonságaiknál fogva alkalmasak a különféle optikai eszközök (távcső, mikroszkóp, fényképezőgép stb. lencséinek készítéséhez. Gyártásuk az 1700-as években különült el az üvegművesség fő vonalától. Két klasszikus fajtájuk a flintüveg és a koronaüveg — utóbbi gyakorlatilag a cseh kristályüveggel azonos, de annál homogénebb.^[2]

Felhasználása

Kitűnő fénytörése miatt főleg igényesebb dísztárgyak:

csillárok,
vázák,
asztali üvegáruk,
bizsuk, strasszok

alapanyaga.

A cseh kristályüveg nehezebben olvad, mint a nátriumüvegek, ezért hőálló laboratóriumi üvegárukat is készítenek belőle.

Kialakulása

Ólom-oxid hozzáadásával készült üvegekről már középkori források beszámolnak. Velencei tükröket a 16. század, angol ólomüveget a 17. század óta gyártanak.

Jegyzetek

↑ Déry Attila: Építészettörténet XIX. Építészeti üveg. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
↑ Bokor József (szerk.). Fénytani üveg, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2023. július 7.

Források

Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 564. o. ISBN 963-9257-04-4
Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 141. o. ISBN 963-9257-11-7
Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
75/1999. (XII. 21.) GM rendelet a kristályüveg termékek címkézéséről
A borfogyasztás kopernikuszi fordulata^{[halott link]}