Makoto Ozone

Makoto Ozone
Életrajzi adatok
Született	1961. március 25. (63 éves)[1] Kóbe[2]
Házastársa	Misuzu Kanno
Szülei	Minoru Ozone
Iskolái	Berklee College of Music
Pályafutás
Műfajok	dzsessz fúziós jazz
Hangszer	zongora
Díjak	Becsületmedál lila szalaggal (2018) Fumio Nanri Award (2007)
Tevékenység	zongorista dzsesszzenész egyetemi oktató zeneszerző
Makoto Ozone weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Makoto Ozone témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Makoto Ozone (Kóbe, 1961. március 25. –) japán dzsesszzongorista.

Pályafutása

Két éves korában odaült a Hammond-orgonához. Improvizálni hét évesen kezdett. 1968 és 1970 között apjával fellépett meg a japán televízióban. Oscar Peterson albumainak hatása alatt tizenkét évesen zongorázni kezdett. 1980-ban a Berklee Zeneművészeti Főiskolára került, majd Gary Burtonnal dolgozott. Profiként 1983-ban mutatkozott be, aztán visszatért Japánba.

Együttműködve Kimiko Itoh énekessel duettként mutatkoztak be a Montreux-i Jazz Fesztiválon (Svájc) és elkészítette „Kimiko” című albumát.

2010 óta a Kunitachi Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanfolyamának vendégprofesszora.

Lemezek

válogatás

• Ozone (1984)
• After (1986)
• Starlight (1990)
• Breakout (1994)
• Nature Boys: with John Patitucci, Peter Erskine (1995)
• The Trio (1997)
• Dear Oscar (1998)
• Gary Burton, Makoto Ozone Virtuosi (2002)
• Makoto Ozone, Anna Maria Jopek „Road to Chopin” (2009)
• Makoto Ozone (Watts My Witchs Blue – 2012)
• Dimensions with Clarence Penn and James Genus (2017)

Díjak

• 2003: Honorary Doctorate of Music from Berklee College of Music
• 2018: Medal of Honor with Purple Ribbon (紫綬褒章, しじゅほうしょう)

Jegyzetek

Források

• https://www.allmusic.com/artist/makoto-ozone-mn0000670021/biography
• https://web.archive.org/web/20060524082948/http://www.montreuxsounds.com/detail2006.php?fiche=1939
• https://web.archive.org/web/20011003223543/http://www.makotoozone.com/eng/