Malukui kakadu
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Cacatua moluccensis (Gmelin, 1788) | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| Cacatua goffini | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Malukui kakadu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Malukui kakadu témájú médiaállományokat és Malukui kakadu témájú kategóriát. |
A malukui kakadu (Cacatua moluccensis) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjében a kakadufélék (Cacatuidae) családjának egyik faja.[1]
Származása, elterjedése
Az Indonéziához tartozó Maluku-szigetek közül a délieken — Seram, Sapaura, Haruku és Amboina — él. Az északi szigeteken közeli rokonfaja, a fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) váltja fel.
Megjelenése
A hím 50–52 centiméter hosszú, a tojó valamivel kisebb. Tollazata enyhén rózsaszín árnyalatú fehér. 17 cm-es bóbitája ugyancsak fehér, de a tollak közepe lazacszínű. A hím írisze fekete–sötétbarna, a tojóé vöröses árnyalatú.
Csőre és lába fekete.
 |
Életmódja, élőhelye
Életmódja a fehérbóbitás kakaduéhoz hasonló. Az erdős térségeken él párban vagy kisebb csoportban — általában a tengerparthoz közel, de időnként 1000 méterig felhatol. Többnyire magokat és gyümölcsöket eszik. Amíg sok volt belőle, a kukorica- és gabonatáblákon tetemes károkat okozott. A kókuszdiót is kedveli.
Szakaszonként gyors szárnycsapásokkal és ezek között siklórepüléssel repül. Erős csőrével szeret faágakat farigcsálni.
Erős hangját az elefántbőgéshez hasonlítják (Romhányi). A természetben főleg párját keresve, fogságban élelmet kéregetve hangoskodik.
Szaporodása
A többi kakaduféléhez hasonlóan nagy fák odvaiba fészkel. A fészekalj két tojás. A fészkelési idő 90 nap; ebből a két szülő egy hónapig kotlik felváltva.
Természetvédelmi helyzete
Vadon élő populációja ijesztő mértékben csökken. 1989 óta szerepel a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) első függelékében, tehát hivatalosan mindennemű kereskedése tilos. A fogságban született példányokat egyedileg azonosítják; ezek korlátozottan eladhatók — elméletileg csak állatkertek és madárparkok tarthatnák. Illegálisan rengeteg egyedet (nem ritkán akár évi hatezret is) fogtak be díszmadárnak — ez az állomány fogyatkozásának fő oka. A befogott madarak közül sok elpusztult, mielőtt a fogadó országokba (elsősorban az Egyesült Államokba és Nyugat-Európa némely országaiba) ért volna.
Mára — elsősorban Seram szigetén — több védett területet alakítottak ki, és a befogást is igyekeznek visszaszorítani.
Tartása
Gyorsan szelídíthető. A jól tartott példányok erősen kötődnek gazdájukhoz, de rossz bánásmóddal elvadítható, és ilyenkor agresszívvé válik. Hangokat jól utánoz; néhány szóra is megtanítható. A hideget rosszul tűri; télen szobahőmérsékleten tartandó. Tenyésztése ritkán sikerül.
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
- Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 86–87. old. ISBN 963 233 126 5
- Az Indonéz Papagájvédelmi Projekt dokumentumfilm (2021)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
