Maschinenpistole 41

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Maschinenpistole 41
Típus	géppisztoly
Ország	Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Használó ország	Harmadik Birodalom  Bulgária
Háborús alkalmazás	második világháború
Műszaki adatok
Űrméret	9×19mm Luger / Parabellum
Lőszer	9×19 mm Parabellum
Tárkapacitás	32 db-os szekrénytár
Működési elv	szabad hátrasiklású tömegzár
Tömeg	3,87 kg (tár nélkül) 4,13 (töltött tárral) kg
Fegyver hossza	860 mm mm
Csőhossz	250 mm
Elméleti tűzgyorsaság	500 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	380 m/s
A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinenpistole 41 témájú médiaállományokat.

A Haenel / Schmeisser-41 (rövidítve MP 41) géppisztolyt 1941-ben rendszeresítették, és elődjével a Maschinenpistole 40-nel (MP40) szemben valamennyivel könnyebb volt a használata. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és fát használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Legtöbbször a Wehrmacht német katonái, harckocsilegénysége és nem utolsósorban az utánpótlást felügyelő őrökön is lehetett látni ezt a fegyvert.

Ezt a fegyvert Hugo Schmeisser fia, Louis Schmeisser fejlesztette ki az első világháborús MP18 utódául. Gyártása az MP40-nel szemben lassabb volt, a fegyver maga viszont pontosabb és gyorsabb. Leginkább a Szovjetunió elleni hadjáratban részt vevő katonákat szerelték fel vele.^[1]

Források