MiG–8

MiG–8
Egyéb elnevezés	Utka
Funkció	kísérleti repülőgép
Gyártó	OKB–155
Gyártási darabszám	1

Személyzet	1 fő
Első felszállás	1945. augusztus 13.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	6,995 m
Fesztáv	9,5 m
Szárnyfelület	15 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	642 kg
Max. felszállótömeg	1150 kg
Hajtómű
Motor	1 × Svecov M–11FM öthengeres léghűtéses csillagmotor
Teljesítmény	82 kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	205 km/h
Hatótávolság	500 km

A MiG–8 Utka (oroszul: МиГ–8 Утка; Utka = kacsa) a Szovjetunióban, a Mikojan–Gurevics tervezőirodában (OKB–155) az 1940-es években kifejlesztett, fából készült kísérleti repülőgép. Építésének célja a kacsa-vezérsík és a nyilazott szárnyak tesztelése volt. Ez volt a tervezőiroda első orrfutóműves konstrukciója. A típust később összekötő repülőgépként használták.

Története

A gép beceneve (Utka) a kacsa-vezérsíkra utal, mely stabilabbá és kezelhetőbbé teszi a repülőgépet, ezáltal segít elkerülni a repülés közbeni átesést. Ezt és a nyilazott szárnyak alacsony repülési sebességen való működését vizsgálták a MiG–8 segítségével. A tesztek eredményeit a későbbi sugárhajtóműves vadászgépeknél (például a MiG–15-nél) használták fel. A tesztek során a repülőgép egy Svecov M–11 típusú csillagmotorral rendelkezett, melyet toló légcsavarral láttak el. A MiG–8 könnyű szerkezetű repülőgép volt, fából és vászonból készült. A pilóták elmondásuk szerint kedvelték a típust, mert könnyű volt a kezelhetősége.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikoyan-Gurevich MiG-8 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.