Moszin–Nagant

Moszin–Nagant ismétlőpuska (M1891)
Típus	ismétlőpuska
Ország	Orosz Birodalom Szovjetunió Oroszország
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1891–jelenleg
Használó ország	Afganisztán, Albánia, Kína, Kuba, Kelet-Németország, Finnország, Észak-Korea, Oroszország, Szovjetunió, Románia, Lengyelország, Magyarország, Egyiptom, Irak, Szíria, Észak-Vietnám
Háborús alkalmazás	Orosz–japán háború, Első világháború, Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban, Török függetlenségi háború, Spanyol polgárháború, Második kínai–japán háború, Második világháború, Kínai polgárháború, Koreai háború, Vietnámi háború, A Szovjetunió afganisztáni háborúja, Délszláv háború, Első csecsen háború, Második csecsen háború Iraki háború Orosz–ukrán háború
Műszaki adatok
Űrméret	7,62
Lőszer	7,62×54 mm R
Tárkapacitás	5
Működési elv	kézi működtetésű hengeres zár, forgó-toló záras
Tömeg	4 kg (M91/30) 3,4 kg (M38) 4,1 kg (M44) kg
Fegyver hossza	1232 mm (M91/30) 1013 mm mm
Csőhossz	730 mm (M91/30) 514 mm
Csőtorkolati sebesség	770 - 880 m/s
Max. lőtávolság	1800 m
Irányzék típusa	nyílt
A Wikimédia Commons tartalmaz Moszin–Nagant ismétlőpuska (M1891) témájú médiaállományokat.

A Moszin–Nagant ismétlőpuska a cári orosz hadseregben 1891-ben rendszeresített 7,62 mm űrméretű, belsőtáras ismétlőpuska. Ismert még M1891 és Moszin-puska néven, de gyakran nevezik háromvonalas puskának^[1] is. A cári hadsereg, majd modernizált változata a Vörös Hadsereg alapvető gyalogsági lövészfegyvere volt az AK gépkarabély megjelenéséig. A fegyvert Szergej Moszin tervezte, a konstrukcióhoz pedig a belga Léon Nagant által szerkesztett középágytárat használta fel.

1930-ban korszerűsítették. Csökkentették a tömegét, a cső, és így a fegyver hosszát, valamint új irányzékot kapott. A modernizált puskát M1891/30 típusjellel rendszeresítették. Optikai irányzékkal felszerelve mesterlövész fegyverként is használták a szovjet mesterlövészek. Az M1891/30 a második világháború után a Magyar Néphadseregben is rendszeresítve volt 48 M. ismétlőpuska néven.^[2]

Jegyzetek

Források

• Kovács Zoltán, Nagy István: Kézi lőfegyverek, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-326-338-7, p. 107.