Nicholas Roerich

Nicholas Roerich
Nicholas Roerich fényképe (1940-47)
Született	1874. szeptember 27.[1][2] Szentpétervár[3][4][5]
Elhunyt	1947. december 13. (73 évesen)[1][6][7][8][9] Naggar, Himachal Pradesh Kullu[4][5]
Álneve	Rerich, Nikolaj Konstantinovič Rerih, Nikolaj Konstantinovic Rerikh, N. K. Rerikh, Nikolaĭ Roehrich, Nikolay Konstantinovich Roerich, Nicolas Roerich, Nikolaĭ Konstantinovich Roerich, Nikolaj Konstantinovic
Állampolgársága	orosz
Házastársa	Helena Roerich
Gyermekei	Svetoslav Roerich George de Roerich
Szülei	Maria Vasiljevna Rerich Konstantin Roerich
Foglalkozása	filozófus festőművész koreográfus író régész költő diplomata történész felfedező színházi díszlettervező jelmeztervező formatervező grafikusművész illusztrátor muralist misztikus okkultista utazó
Iskolái	Higher Art School at the Imperial Academy of Arts (–1897) Imperial St. Petersburg University (–1898)
Kitüntetései	Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata a francia Becsületrend lovagja Szent Szaniszló-érdemrend Szent Anna-rend Szent Száva-rend Royal Order of the Polar Star
Nicholas Roerich aláírása
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Roerich témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nicholas Roerich (Névváltozat: Rörich; Nyikolaj Konsztantyinovics; oroszul: Николай Константинович Рерих; Szentpétervár, 1874. október 9. — Kulu, India, 1947. december 13.) orosz festő, író, régész, tudós, utazó és filozófus. 1935-ben a nemzetközi békemozgalom (Roerich Paktum) kezdeményezője a békéért és a kulturális örökség védelmééért (Pax Cutura). Többször is felterjesztették Nobel-díjra.

Életpályája

A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkussztva csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú szecessziós képeket festett. Jelentősek mozaiktervei és Puskin-illusztrációi is. Pavel Tretyjakov is felfigyelt a munkásságára. Barátja volt Szergej Gyagilev a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például Igor Stravinsky Tavaszszentelő c. balettjéhez.

1917 után feleségével, Jelenával és két fiával együtt menekült Oroszországból Finnországba, majd Londonba. Londonban teozófiával foglalkozott. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.

Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művészetére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.^[10]

Halála után szülővárosában, a korabeli Leningrádban 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. Rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 30 tanulmányát és 7000 festményét őrzik jeles múzeumok.

Galéria

• 
  Tengerentúli látogatók (1901)
• 
  Könyvillusztráció (1911)
• 
  Az utolsó angyal (1912)
• 
  Ukrán ortodox kolostor mozaikja
• 
  Franklin D. Roosevelt elnök aláírja a Roerich Paktumot a Fehér Házban (1935. április. 15.)

Jegyzetek

Források

• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• International Roerich Memory Trust, (angolul) (oroszul)