Orosz Balázs

Orosz Balázs
Született	1944. január 13.^[1] Budapest^[1]
Elhunyt	2001. május 15. (57 évesen)^[1] Budapest^[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	ügyvéd
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1968)
Kitüntetései	Eötvös Károly-díj (1991. november 16.)^[2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Orosz Balázs (Budapest, 1944. január 13. – Budapest, 2001. május 15.) magyar ügyvéd, az ország egyik első sztárügyvédje.^[3]^[4] Nevéhez számos közismert ügy kapcsolódik, többségében büntetőügyekkel foglalkozott.^[5]

Életútja

Családjában édesapja is jogász volt, de ő három hónap után otthagyta az ügyvédjelöltséget.^[6]

Orosz Balázs az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1968-ban.^[5]

Előbb hat éven keresztül vállalati jogtanácsosként dolgozott, majd 1974. augusztus 1-től ügyvédként folytatja tevékenységét.^[5]

1989 és 1993 között a Magyar ENSZ Társaság emberi jogi tanácsának elnöke, az Állami Szakvizsgabizottság cenzora.^[5]

Életének 57. évében, rövid kórházi ápolást követően súlyos betegségben hunyt el.^[5]

Felesége (Dr. Tornay Erzsébet) szintén ügyvéd volt, Viktor fiuk ügyvéd, Marcell fiuk közgazdász lett.^[6]

Nézetei

Ügyvédi ars poeticája:^[4]

„	Minden védencem ártatlan	”

Ellenezte nem csak a halálbüntetést, hanem a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést is:

„A szabadságvesztés büntetés néhány év – általában 7-10 év múltán – már rombolja a személyiséget. Ezt a fajta büntetést én olyan kegyetlen, embertelen, kíméletlen szankciónak tartom, ami szerintem az emberi jogokat elismerő és védő magyar alkotmánnyal ellentétes.” ^[4]

Nem értett egyet a kábítószer-függőség kriminalizálását:

„...a kábítószer-függőség betegség. Az ebben szenvedő megnyomorított embereknek a jó része orvosi beavatkozással megmenthető. Ha elvesszük az orvosi beavatkozás lehetőségét, akkor törvényszerűen olyan útra taszítjuk őket, amely a folytonos bűnelkövetés állapotába vezet. Aki a kábítószerfüggésből szabadulni akar, és ehhez segítséget kér, azt a beteget ne kriminalizáljuk.” ^[4]

Az igazságszolgáltatás garanciájának a bírói és ügyészi függetlenséget tartotta:

„Az ügyészség függetlenségét nem az dönti el, hogy a legfőbb ügyész, aki vezeti, nem tartozik senkihez, vagy az Igazságügyi Minisztérium szervezeti keretei között ténykedik. Ténylegesen a független döntések meghozatalát lehetővé tevő jogszabályi keretek, valamint a szakmai tisztesség jelenthetik a függetlenség biztosítékát.” ^[7]

Kritizálta a jogalkotás színvonalát is:

„Az államnak kutya kötelessége lenne olyan jogszabályokat alkotni, amelyekből mindenki – különösebb jogi előtanulmányok nélkül – maga is ki tudná olvasni a jogait és kötelezettségeit.” ^[8]