Peled-maréna

Peled-maréna
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes) Család: Lazacfélék (Salmonidae) Alcsalád: Marénaformák (Coregoninae) Nem: Coregonus Faj: C. peled
Tudományos név
Coregonus peled (Gmelin, 1789)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Peled-maréna témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Peled-maréna témájú médiaállományokat és Peled-maréna témájú kategóriát.

A Peled-maréna (Coregonus peled) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

A Peled-maréna Szibéria tavaiban és a nagy folyók alsó szakaszában él. Egészen a Balti-tengerig megtalálható.

Megjelenése

Alakja: A hal zömök, viszonylag magas hátú és heringszerű testű. Kis feje és hegyes orra van. A pikkelyek nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. A hátúszó és a mélyen kimetszett farokúszó között zsírúszó van. A keskeny szájnyílás a szem elülső szegélyéig ér, végállású. Az első kopoltyúíven 44-68 (többnyire körülbelül 50) kopoltyútüske van.

Színezete': Hátának színe a kékeszöldtől a sötétzöldig változik, hasa és oldalai ezüstszínűek.

Mérete: A táplálékszegény vizekben élő törpe alakok 15-20 centiméter hosszúak. Az átlagos hosszúság 30-40 centiméter. A szibériai vizekben többnyire 60-70 centiméter, maximum 75 centiméter. Testtömege 13.8 kilogramm is lehet.

Életmódja

Tápláléka apró gerinctelenek: férgek, rovarlárvák és planktonrákok, a nagyobb példányok halakat is fognak.

Szaporodása

A Peled-marénák július–augusztusban kezdenek vándorolni, és a folyók alsó szakaszán keresik azokat a lapos kavics- és homokpadokat, ahol a helytől változóan szeptembertől novemberig ívnak. Egy-egy nőstény akár 105 000 ikrát is rakhat. Ezt követőleg újra lefelé vonulnak. Az ivadék egyéves korig az ívóhelyen marad, és csak ezután vándorol a folyó torkolatvidékére.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8