Rácsosszárnyú asztrild
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Stizoptera bichenovii (Vigors & Horsfield, 1827) | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| Örvös asztrild | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rácsosszárnyú asztrild témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Rácsosszárnyú asztrild témájú médiaállományokat és Rácsosszárnyú asztrild témájú kategóriát. |
A rácsosszárnyú asztrild vagy örvös asztrild (Stizoptera bichenovii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó Stizoptera nem egyetlen faja.[1]
Rendszerezése
A fajt Nicholas Aylward Vigors és Thomas Horsfield írták le 1827-ben, a Fringilla nembe Fringilla Bichenovii néven.[2] Sorolják a Taeniopygia nembe Taeniopygia bichenovii néven is.[3]
Alfajai
- Stizoptera bichenovii bichenovii – (Vigors & Horsfield, 1827) – farokfedő fehér
- Stizoptera bichenovii annulosa – (Gould, 1840)[2] – farokfedő fekete
Előfordulása
Ausztrália északi és keleti részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, szavannák és cserjések, szubarktikus legelők, valamint szántóföldek, vidéki kertek és városi területek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 11 centiméter, testtömege 9-12 gramm.[5] Arca fekete keretben világos színű, mellén visel egy fekete csíkot. Háta és szárnyai szürkésbarnák, apró fehér pettyekkel. A fekete faroktöves alfaj Ausztrália északnyugati részén, míg a törzsalak északkeleten illetve keleten fordul elő. Érdekes, hogy a két aljfaj az átmeneti területen keveredik egymással, hasonlóan az ékfarkú amandinához – (Poephila acuticauda).
 |
Életmódja
Kisebb csapatban a talajon, a fű között keresgéli magvakból álló táplálékát, alkalmanként rovarokat is fogyaszt.
Szaporodása
Talajra vagy kisebb bokorra építi palackra emlékeztető fészkét. Fészekalja 4-6 fehér tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Érdekesség
A Nagyerdei Kultúrpark is tart belőle néhány példányt.[6]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
- ↑ a b Avibase. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 2.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. július 17.)
- ↑ Cívishír: Új látványosság a Debreceni Állatkertben!. civishir.hu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 2.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. május 23.)
- Efinch.com angol nyelvű fajleírás
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
