Rákovica

Nem tévesztendő össze a következővel: Rakovica.

Rákovica (Racovița)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Rákovica
Rang	községközpont
Irányítószám	557195
Körzethívószám	0269
SIRUTA-kód	145364
Népesség
Népesség	1950 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2[1]
Népsűrűség	56,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	385 m
Terület	34,5 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 40′ 60″, k. h. 24° 21′ 00″45.68333, 24.3545.683330°N 24.350000°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 60″, k. h. 24° 21′ 00″45.68333, 24.3545.683330°N 24.350000°E
Rákovica weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákovica témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rákovica, 1912 és 1918 között Oltrákovica (románul Racovița, 1931-ig Racovița-Olt vagy Racovița-Oltului, népiesen Racoița vagy Racohița, németül: Rakowitza, szászul Rakevets) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Felek várostól 6 kilométerre délnyugatra, az Olt folyó partján fekszik.

Nevének eredete

Neve szláv eredetű és 'rákban gazdag patak'-ot jelent. Első említése: Rackawytz (1494). Mai névalakja (Rakovitza) 1733-ban tűnt föl.

Története

Román alapítású falu volt. Eredetileg királyi birtok, majd kétharmada Talmácsszékhez, egyharmada Fehér vármegyéhez került és különböző földesurai voltak.

1627-től egészen 1914-ig tartott határpere Felekkel egy, a Suru alatt fekvő, 510 hektáros terület tulajdonáért.

1765-ben az I. Román Határőrezredhez csatolták. A militarizálás ellen lázadozó lakosait más, környékbeli falvakba telepítették és helyükre máshonnan költöztettek be családokat. A település lett az ezred VII. századának központja. A határőrcsaládok művelésre 2,5–8 hektáros szántóföldeket kaptak. A vetésforgót 1777-ben vezették be.

1845-ben 4152 holdas határának művelési ágak szerint 60%-a volt erdő, 24%-a szántó, 8%-a rét és 6%-a legelő.

1848–1849-ben lakói David Urs parancsnoksága alatt harcoltak a magyar kormány csapatai ellen és részt vettek a fenyőfalvi csatában.

1851-ben polgári közigazgatás alá helyezték és 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták. 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.^[2]

Az 1930-as évek végén fonalgyára létesült. 1937-ben határában építették föl a mârșai fegyvergyárat. A 20. század közepén sokan telepedtek le itt a mârșai üzem munkásaiként. Az Olton vízerőmű épül.

Lakossága

1850-ben 1245 lakosából 1060 volt román és 177 roma nemzetiségű; 1237 görögkatolikus vallású.
2002-ben 2135 lakosából 2121 volt román és 14 magyar nemzetiségű; 1987 ortodox és 114 baptista vallású.^[3]

A legutóbbi népszámlálási adatokból nem derül ki, de 1988-ban a faluban több mint 300 roma élt, többségük aurár származású.

Látnivalók

• Falumúzeum.
• Ortodox (korábban görögkatolikus) temploma 1887-ben épült. Ikonosztáza Octavian Smigelschi munkája 1906-ból.

Híres emberek

• Itt született 1856-ban Dionisie Florianu cs. kir. vezérőrnagy.
• Itt született Călin Floarea operaénekes (1878–1966).
• 1848 júniusában, letartóztatása elől itt talált menedéket Simion Bărnuțiu.

Testvértelepülés

• Carquefou, Franciaország

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Racovița, Sibiu című román Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.