Schwarzschild-sugár

A Schwarzschild-sugár, más néven gravitációs sugár minden tömeggel rendelkező testre megállapítható távolságérték. Egy test Schwarzschild-sugara az ugyanannyi teljes energiájú, gömbszimmetrikus fekete lyuk eseményhorizontjának a sugara. Égitestek tömegének alternatív mértékegységeként is alkalmazható.

Nevét Karl Schwarzschild német fizikusról kapta, aki 1916-ban találta meg az Einstein-egyenletek első egzakt megoldását, a Schwarzschild megoldást. Az általa vizsgált téridő-geometriának van egy koordináta-szingularitása, amely egy gömbfelület, ennek a sugarát nem sokkal halála után róla nevezték el.

Kiszámítása:

r s = 2 G m c 2 {\displaystyle r_{s}={\frac {2Gm}{c^{2}}}}

ahol

r s {\displaystyle r_{s}} a Schwarzschild-sugár
G {\displaystyle G} a gravitációs állandó
m {\displaystyle m} a test tömege
c {\displaystyle c} a fénysebesség értéke vákuumban.

A 2G/c2 közelítő értéke 1,48 × 10−27 m/kg. Ha ezt S {\displaystyle S} -sel jelöljük, akkor r s {\displaystyle r_{s}} = m {\displaystyle m} · S {\displaystyle S} méter.

Példák a Naprendszerből

Égitest G m [ m 3 s 2 ] {\displaystyle Gm\quad \left[{\frac {\mathrm {m} ^{3}}{\mathrm {s} ^{2}}}\right]} r s [ m ] {\displaystyle r_{s}\quad \left[\mathrm {m} \right]}
Nap 1,327 12440018 10 20 {\displaystyle 1{,}32712440018\cdot 10^{20}} 2,953 2500765 10 3 {\displaystyle 2{,}9532500765\cdot 10^{3}}
Merkúr 2,203 2 10 13 {\displaystyle 2{,}2032\cdot 10^{13}} 4,902 8 10 4 {\displaystyle 4{,}9028\cdot 10^{-4}}
Vénusz 3,248 59 10 14 {\displaystyle 3{,}24859\cdot 10^{14}} 7,229 1 10 3 {\displaystyle 7{,}2291\cdot 10^{-3}}
Föld 3,986 004418 10 14 {\displaystyle 3{,}986004418\cdot 10^{14}} 8,870 056078 10 3 {\displaystyle 8{,}870056078\cdot 10^{-3}}
Hold 4,902 800582 10 13 {\displaystyle 4{,}902800582\cdot 10^{13}} 1,091 020268 10 4 {\displaystyle 1{,}091020268\cdot 10^{-4}}
Mars 4,282 8 10 13 {\displaystyle 4{,}2828\cdot 10^{13}} 9,530 5 10 4 {\displaystyle 9{,}5305\cdot 10^{-4}}
Jupiter 1,266 86534 10 17 {\displaystyle 1{,}26686534\cdot 10^{17}} 2,819 15558 {\displaystyle 2{,}81915558\,}
Szaturnusz 3,793 1187 10 16 {\displaystyle 3{,}7931187\cdot 10^{16}} 0,844 08275 {\displaystyle 0{,}84408275\,}
Uránusz 5,793 947 10 15 {\displaystyle 5{,}793947\cdot 10^{15}} 0,128 9327 {\displaystyle 0{,}1289327\,}
Neptunusz 6,836 529 10 15 {\displaystyle 6{,}836529\cdot 10^{15}} 0,152 1333 {\displaystyle 0{,}1521333\,}

A definíció értelmében ha egy égitest sugara kisebb, mint az ő tömegéhez tartozó Schwarzschild-sugár, akkor az égitest felszíne a saját eseményhorizont-gömbjén belülre került, vagyis a felszínről való eltávolodáshoz már a fénysebesség is kevés, azaz az égitest egy fekete lyuk.

A táblázat szerint ehhez a Nap teljes tömegét kb. 3 kilométer sugarú gömbbé kellene összepréselni. Hogy a saját gravitációja ehhez közel sem elég, azt mutatja az, hogy a Nap gömbjének sugara jelenleg 700 ezer kilométer.

Ahhoz, hogy a Földet fekete lyukká változtassuk, kb. 9 mm sugarú, vagy annál kisebb golyóvá kellene a teljes tömegét összenyomni, a Jupiter esetében – melynek a tömege bolygónk 318-szorosa – ez a kritikus sugár kb. 2,8 m. Ezeknek a helyzeteknek a létrehozása persze jelen ismereteink szerint kivitelezhetetlen.

A számítás természetesen visszafelé is elvégezhető. Az itt látható fantáziarajzon a fekete gömb az annak közepén levő, ismeretlen méretű égitest által létrehozott eseményhorizont gömbje. Ha lehetőségünk volna a gömb sugarát megmérni, akkor megmondhatnánk az ehhez a Schwarzschild-sugárhoz tartozó tömeg, az ezt a fekete lyukat létrehozó égitest tömegének értékét. (Megjegyzendő, hogy ennek az értéknek a megállapítására más, nagy távolságból is alkalmazható lehetőségek is vannak.)[1][2][3]

Hivatkozások

  1. A fekete lyukak (Fizikai Szemle)
  2. Megmérték a központi fekete lyuk tömegét (Index.hu)
  3. Óriás fekete lyuk egy apró galaxisban (Origo.hu)

Irodalomjegyzék

  • Hraskó Péter: Relativitáselmélet (Typotex, 2002) ISBN 963-9326-30-5, hibajegyzék
  • Perjés Zoltán: Általános relativitáselmélet (Akadémiai, 2006) ISBN 9630584239
  • Torsten Fließbach: Allgemeine Relativitätstheorie (Elsevier GmbH, München, 2006) ISBN 3-8274-1685-X, ISBN 978-3-8274-1685-8 (németül)
  • Rainer Oloff: Geometrie der Raumzeit (Friedr. Vieweg & Sohn, Wiesbaden, 2008) ISBN 978-3-8348-0468-6 (németül)