Szürke légykapótirannusz

Szürke légykapótirannusz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Család: Királygébicsfélék (Tyrannidae)
Alcsalád: Vízitiranusz-formák (Fluvicolinae)
Nem: Sayornis
Faj: S. phoebe
Tudományos név
Sayornis phoebe
(Latham, 1790)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szürke légykapótirannusz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke légykapótirannusz témájú médiaállományokat és Szürke légykapótirannusz témájú kategóriát.

A szürke légykapótirannusz (keleti légykapótirannusz, Sayornis phoebe) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1790-ben, a Muscicapa nembe Muscicapa Phoebe néven, innen helyezték jelenlegi nemébe.[3]

Előfordulása

Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területén költ. Telelni Közép-Amerikáig vonul. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi lombhullató erdők és cserjések. Vonuló faj.[4]

Megjelenése

A hím testhossza 12,4–16,8 centiméter, a testtömege 19,7 gramm, a tojóé 14,2–16,5 centiméter, 16,9 gramm.[3]

Életmódja

Főként repülő rovarokkal táplálkozik, de alkalmanként gyümölcsöt is fogyaszt.

Szaporodása

Fészekalja 3-8 tojásból áll.

Fészke a fészekparazita barnafejű gulyajáró tojásával

Természetvédelmi helyzete

Elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • A faj hangja
  • Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap