Szovjet–japán határkonfliktusok

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Ebben a szócikkben az orosz nevek magyaros átírásban szerepelnek.

Szovjet–japán határháborúk
Dátum	1938 – 1939
Helyszín	Mandzsu-szovjet határvidék
Casus belli	Határviták
Eredmény	Döntő szovjet győzelem
Terület- változások	Status quo ante bellum
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Japán Birodalom Mandzsukuo Szovjetunió Mongol Népköztársaság
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hirohito Ueda Kenkicsi Komacubara Micsitaró Joszif Sztálin Georgij Zsukov Vaszilij Blücher
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
97 000 katona 80 000 katona
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Japán becslés: 18 526 halott, 8799 sebesült[1] Szovjet becslés: 65 000 sebesült és halott 20 302 halott vagy eltűnt 18 003 sebesült
A Wikimédia Commons tartalmaz Szovjet–japán határkonfliktusok témájú médiaállományokat.

A szovjet–japán határkonfliktusok kifejezés a Mandzsukuo határán a Szovjetunió és a Japán Birodalom közötti harcokat takarja. A konfliktusok határvillongások voltak, ennek ellenére hatalmas mennyiségű katonát és harceszközt mozgósított mindkét fél. Habár a csatározások egy-egy hadjárat képét keltették, a két ország hivatalosan nem állt hadban egymással. A harcok végét követően mégis mindkét esetben békekötés követte. Összességében elmondható, hogy a két egymással szemben bizalmatlan fél ezeket az eseményeket használta fel arra, hogy a másik szándékait és valós erejét kitapogassa. A konfliktus, a spanyol polgárháborúval egyetemben a második világháború előfutárának tekinthető.

Haszan-tavi csata

Bővebben: Haszan-tavi csata

A Haszan-tavi csata (1938. július 29. – augusztus 11.) vagy Csangkufeng incidens (japánul: 張鼓峰事件; pinjin: Zhānggǔfēng Shìjiàn) volt az első összecsapás a két fél között. A szovjet Vörös Hadsereg egységei megszállták a vitatott hovatartozású Csangkufeng-magaslatot, ami válaszcsapásra ingerelte a japán hadvezetést. A diplomáciai tiltakozás ellenére sem vonultak ki a szovjet erők, így a Kvantung-hadsereg megtámadta őket. A japán csapatok kezdetben fényes sikert arattak, azonban az orosz erősítés megérkezése után visszavonulásra kényszerültek, és a japán miniszterelnök augusztus 10-én fegyverszünetet kért.

Halhin-goli csata

Bővebben: Halhin-goli csata

A halhin-goli csata vagy japán nevén Nomonhan incidens (1939. május 11. – szeptember 16.) a kölcsönös bizalmatlanság eredménye volt. Míg a szovjet vezetés azzal vádolta a japánokat, hogy a Halhin-Gol folyó vidékén mongol földeket foglalt el, addig a japánok ugyanezzel vádolták a szovjeteket. Mindkét fél jelentős erőket vonultatott fel, hogy demonstrálja erejét az egyébként nem sok értékkel bíró vitatott rész ürügyén. Sztálin Georgij Zsukovot nevezte ki a helyi erők főparancsnokává, aki ügyesen tévesztette meg a japán vezérkart. Miután az első csatározásokban a folyó túloldalán kialakított japán hídfőállást megsemmisítette, megtévesztő akcióba kezdett, elhitetve az ellenséggel, hogy védelemre rendezkednek be. Augusztus 20-án aztán megindult a szovjet bekerítési hadművelet, amely döntő vereséget mért a japán seregre. A miniszterelnök ismét fegyverszünetet kért.

Következménye

A két vereség után a Japán Császári Hadsereg vezérkara és a kormány kénytelen volt újragondolni az addig folytatott politikát. Korábban a japánok igen aktívan készültek Mongólia és Szibéria meghódítására, épp ezért japán telepeseket küldtek Mandzsúriába, akiket szisztematikusan a határvidékeken helyeztek el, hogy itt alakítsák ki a hódításhoz az egyik hadtápterületet.

Végül az a döntés született, hogy a Japán Birodalom nem Szibéria elfoglalásával fogja biztosítani a nélkülözhetetlen nyersanyagokat az ipar számára, hanem inkább Délkelet-Ázsia lesz a fő célpont. Ezek után 1941. április 13-án megkötötték a szovjet–japán megnemtámadási egyezményt, amely hasonló volt, mint a Molotov–Ribbentrop-paktum. Később, amikor a németek megtámadták a Szovjetuniót, a japán kormány jelentős ideig fontolgatta a szerződés megszegését és Szibéria lerohanását. Azonban a halhin-goli csata tapasztalatai és a délkeleti terjeszkedést sürgető lobbi megerősödése miatt végül nem üzentek hadat. Így Sztálin a Távol-Keleten lekötött csapatokat átdobhatta Moszkva alá, amely nagy segítségére volt a moszkvai csata megnyerésében. 1945. augusztus 9-én végül a Szovjetunió megszegte a megállapodást, és egy órával a hadüzenet után elkezdte Mandzsúria megszállását, melyet végül tizenkét nap alatt be is fejezett.

Jegyzetek

Források

• Alvin Coox: Nomonhan, Stanford University Press, 2003
• John Colvin: Nomonhan, Quartet, 1999
• Távol-keleti előjáték a II. világháborúhoz. honvedelem.hu, 2010. július 31. (Hozzáférés: 2011. január 9.)^{[halott link]}

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Soviet–Japanese Border Wars című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.