Világóceán

A világóceán vagy globális óceán a Föld óceánjainak összekapcsolt rendszere, mely magában foglalja a Föld felszínének megközelítőleg 71%-át borító hidroszférát.

A világóceán egysége és folytonossága, a víz egyes részei közti viszonylag szabad áramlásával és kicserélődésével alapvető fontosságú az oceanográfia számára.^[1] A világóceánt több fő részre osztották fel, melyeket a kontinensek és más oceanográfiai tulajdonságok határolnak le. A felosztás a következő: Atlanti-óceán, Jeges-tenger (vagy Arktikus-óceán, néha az Atlanti-óceán tengerének tekintik), Csendes-óceán, Indiai-óceán és Déli-óceán (általában csak angol nyelvterületen használatos, máshol az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán déli részének tekintik). Ezenkívül az óceáni víz sok kisebb tengerrel, öböllel és tengeröböllel tarkított.

A globális óceán gondolata már a klasszikus antikvitás idejére visszanyúlik Ókeanosz alakjában. A világóceán elképzelés azonban Julij Sokalszkij orosz oceanográfus nevéhez fűződik, aki a 20. század elején írta le, hogy mi lényegében ez az egyedülálló, folytonos óceán, mely beborítja és körülveszi a Föld jelentős részét.

Ha vizuálisan szemléltetni akarjuk a világóceánt, a középpontja a Déli-óceán lesz, melynek északra nyúló „öble” lesz a Csendes-, az Atlanti- és Indiai-óceán. Északon az Atlanti-óceán a Jeges-tengerre nyílik, mely szintén összeköttetésben van a Csendes-óceánnal is a Bering-szoroson keresztül.

A világóceán megközelítő alakját gyakran szándékosan állandónak tekintik, bár ez nem helyénvaló, ugyanis a kontinensek sodródása során változik a szerkezete. A legegységesebb világóceán a Panthalassza volt, mely a Pangea szuperkontinenst vette körül.

Lásd még

• Tenger
• Lemeztektonika
• Szuperóceán
• World Ocean Atlas
• Hét tenger
• A Föld vizének eredete
• Ókeanosz

Források

• Chekin, L. 2002. "The world ocean in medieval cartography". Moscow: S. I. Vavilov Institute of the History of Science and Technology of the Russian Academy of Sciences; thesis for Museum of the World Ocean congress.
• "Ocean Archiválva 2011. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben". The Columbia Encyclopedia, 6th ed. 2003. New York: Columbia University Press; also,
• Danabasoglu, Gokhan ; McWilliams, James C.; & Gent, Peter R. 1994. "The role of mesoscale tracer transports in the global ocean circulation". Science: vol. 264. (no. 5162), pp. 1123–1126.
• "The world ocean". Infoplease.com. 2005. Pearson Education.
• Levitus, Sydney; Antonov, John I.; Boyer, Timothy P.; and Stephens, Cathy. 2000. "Warming of the world ocean": abstract, article. Science: vol. 287. (no. 5461), pp. 2225–2229.
• "All about oceans". LiveScience.com. 2007. Imaginova Corp.
• Spilhaus, Athelstan F. 1942. "Maps of the whole world ocean." Geographical Review: vol. 32 (no. 3), pp. 431–5.
• UN Atlas of the Oceans:
  • "Distribution of land and water on the planet", "Origins of the oceans and continents"

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a World Ocean című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.