Zay Dezső

Zay Dezső
Született	1886. november 2. Nyíregyháza
Meghalt	1919. augusztus 11. (32 évesen) Simontornya
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	huszár
Csatái	I. világháború

Zay Dezső Elemér (Nyíregyháza, 1886. április 2. – Simontornya, 1919. augusztus 11.) az osztrák-magyar hadsereg katonatisztje, majd a magyar Vörös Hadsereg dandárparancsnoka.

Élete

Vezetékneve és az irodalom állításai ellenére nem viselt grófi címet. Elvégezte a nagyváradi hadapródiskolát, majd Szegeden a 3. honvéd huszárezredben szolgált. 1906-ban hadnaggyá léptették elő. 1911-től 2 éven át nyugállományban volt, majd hadba vonulásáig mint díjnok dolgozott. 1914. január 4-én Pécsett házasságot kötött a nála 12 évvel idősebb Várady Erzsébettel. Az első világháborúban 1914. november 12-től harcolt, s mivel törökül jól beszélt, összekötőként Egyiptomban, illetve Kisázsiában teljesített szolgálatot. 1917-ben a Balkánon harcoló 1. huszárezredben találjuk. Az októberi polgári demokratikus forradalom idején az I. honvéd huszárezred főbizalmija. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, amelynek katonai csoportját szervezte. Az Országos Katonatanács tagja volt. A kommunista politikusok 1919. februári letartóztatása után egy tiltakozó beszéde miatt őt is lefogták. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után a déli demarkációs vonalon, Dombóváron a Vörös Hadsereg általa megszervezett 44. dandárának parancsnoka volt. 1919. május 31-én ellenforradalom tört ki Tamásiban, melyet ő vert le csapatával. Erre állítólag Szamuely Tibor telefonon utasította. Szerepe volt az újdombóvári vasutassztrájk erőszakos eszközökkel való megakadályozásában.^[1] A kommün bukása után dandárjával zárt egységben indult a déli demarkációs vonal felé, hogy megadja magát az antantnak. Tolnán Vrécser Ede elfogta,^[2] s jelentette ezt Prónay Pálnak. Zayt és társait 1919. augusztus 11-én Prónay utasítására Simontornyán, a Sió partján főbe lőtték. Holttestét a következő napon találták meg a folyóparton.

„	A délelőtti órákban megérkezett Vrécser Ede szds. is a IV. szakasszal. [...] Többek között jelentette nekem, hogy útközben egy faluban lekapcsolta Zay [sic!] huszárfőgyot, a híres kommunista tisztet és még néhány bujkáló társát, akik éppen Jugoszláviába el akartak szökni. Kiadtam a parancsot agyonlövetésükre, mert mindannyian notórius kommunisták lévén, különösen Zay, igen sokat ártott, és néhány tisztbajtársának elfogatását és kivégeztetését is előmozdította. A Sió partján az uradalmi major alatt ment végbe a kivégeztetésük. Meg kell hagyni, Zay igen férfiasan viselkedett - bal szemében monoklival állt a fegyverek elé.	”
– Prónay Pál: A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk., bev. Szabó Ágnes, Pamlényi Ervin, közreadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó, 114–115. o.

1946. március 1-én a Magyar Köztársaság kormánya a volt Vörös Hadsereg más, hősi halált halt parancsnokaival együtt tiszteletadásul a tábornoki karba léptette elő.

Emlékezete

Dombóváron utca viseli a nevét.^[3]

Jegyzetek

↑ Váry 1923, 144-145. o.
↑ Prónay Pál: A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk., bev. Szabó Ágnes, Pamlényi Ervin, közreadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó.
↑ Zay Dezső utca. Utcakereso.hu (Hozzáférés: 2015 augusztus 20.)

Források

Kivonat Zay Dezső feleségének személyrekordjából (1918)^{[halott link]}. Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2015. augusztus 20.)
Zay Dezső. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 20.)
K. Németh András: Elfeledett vörösterror Tamásiban. Múlt-kor, (2009. november 6.)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 708–709. o. ISBN 963 09 0412 8
Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 1066. o. ISBN 963-05-2500-3
A Szocialista Forradalomért (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1975. ISBN 963 09 0243 5 769–770. o.)
Szakály Sándor: Néhány adalék K. Németh András Ellenforradalom és vörösterror – Tamási 1919 című tanulmányához. Archiválva 2014. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Kommentár 2009/4. 125. o.
Váry Albert. A vörös uralom áldozatai Magyarországon, 2, Budapest: HOGYF EDITIO (1923). ISBN 978 963 848 400 0

További információk

Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
Forradalmárok, katonák (szerk. Hetés Tibor, Budapest, Zrínyi Kiadó, 1968, 275-284. o.)
Prónay Pál: A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk., bev. Szabó Ágnes, Pamlényi Ervin, közreadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó.
Jelentés a fehérterror krónikájából (Népszava, 1919. okt. 2.)
Forradalmárok, katonák. (Szerk. Hetés Tibor. Bp., 1968.)
K. Balog János: Értünk éltek, értünk haltak. (Szekszárd, 1972.)