Őskőkori vénuszszobrok listája
Az őskőkori vénuszszobrok a felső paleolitikum emberének első embert ábrázoló kisplasztikái. A vénuszszobrok összessége 35 000 és 7 000 évvel ezelőtti időintervallumban keletkezett, a cro-magnoni ember aurignaci kultúrájától a gravettin át a magdaléni végéig. Ma már több száz olyan szobrocska ismert, amelyeket vénuszszobroknak nevezünk. Minél több példányt ismerünk meg belőlük, annál kevésbé lehet általánosítani a tipológiájukat, ezért ma már tulajdonképpen le kell szűkíteni a megnevezést a gravetti kultúra tárgyaira. A korábbi és későbbi eredetű szobrocskák ugyanis nem feltétlenül idolszerűek, hanem kialakításukból következően amulettek vagy egyszerű dísztárgyak.
A szobrok
A táblázat első két eleme vitatott minden szempontból, még olyan téren is, hogy egyáltalán emberi alkotás-e. Egyes szerzők vénuszszoborként hivatkoznak rájuk, ezért szerepelnek itt, valójában nem tartoznak a többi közé. A valódi vénuszszobrok azok, amelyeknél a táblázat kultúra oszlopában a gravetti jelző szerepel.
Jellemzőik
Az elsőként megtalált ilyen jellegű szobor az Immodest Venus (szemérmetlen Venus) nevet kapta, azóta nevezik ezeket az idolokat vénuszszobroknak.
A gravetti idolok általános jellemzője, hogy első pillantásra felismerhetően nőalakokat ábrázolnak, hangsúlyos nemi szervekkel (mellek és vénuszdomb) és erősen telt testalkattal. Funkciójukra nézve valószínűleg termékenységszimbólumok, illetve a jólétet jelképezik. Anyagukban legtöbbször mamutcsontból állnak, néha puha kő, mint zsírkő (szteatit) vagy mészkő. Méretük a 4 és 25 cm-es magasság között váltakozik. Ebből némileg kilóg a kürtös vénusz, mivel nagyobb méretű, és nem szobor, hanem dombormű (relief).
A gravetti kultúrát megelőző aurignaci korú leletek, a még korábbi, bizonytalan acheuli tárgyak, valamint a későbbi, magdaléni korúak méretükben és funkciójukban is különböznek a klasszikus idoloktól. Függőként vagy medálként szolgáltak. Az összesre jellemző azonban, hogy feltehetően az ideális női szépséget és egészséget kívánták megformázni.
Vonalaik a realizmusra törekvés mellett is sematizálóak és stilizálóak. Hosszú időn keresztül mintha csak művészi egyezmény szabályozta volna a rombusz alakú test megformálását, az elöl a melleken nyugtatott kéztartást, az elnagyolt, vagy éppen teljesen elhagyott lábakat és karokat. A fej mérete változó, de ritkán látni kidolgozott arcokat.
Csoportosításuk
1864 és 2008 között több száz figurát találtak már, Portugáliától Szibériáig. Csoportosításuk nehézségekbe ütközik, mivel minden sorozatból kilóg egy-egy példány. Henry Delporte öt, származás szerinti csoportba osztotta őket:
- Pireneus-Aquitánia csoport
- Földközi-tengeri csoport
- Duna-Rajna csoport
- Oroszországi csoport
- Szibériai csoport
A besorolást még inkább megnehezíti az a körülmény, hogy egyes csont- és agancseszközök nyelét is faragásokkal díszítették az egyszerűtől olyan finomságúig, amely önmagában is műtárgy. Ezek viszont használati jellegükből következően alapvetően különböznek a klasszikus vénuszszobroktól.
Irodalom
- C. Cohen : La femme des origines - images de la femme dans la préhistoire occidentale, Belin - Herscher (2003) ISBN 2-7335-0336-7
- H. Delporte, L'image de la femme dans l'art préhistorique, éd. Picard, 1993 ISBN 2-7084-0440-7
Jegyzetek
Külső hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Őskőkori vénuszszobrok listája témájú médiaállományokat.
- Jégkori vénuszszobrok
- Christopher Witcombe, Analysis of the Venus of Willendorf Archiválva 2004. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Paleolitikus szobrok
- vénuszfigurák a kőkorból
- Nőalakok a kőkori művészetben
