A kései Kádár-korszak egyik jelentős politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd 1982-ig művelődési miniszter. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkára, 1988 és 1990 között államminiszter. 1983 és 1994 között országgyűlési képviselő. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi, 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja. 1990 májusa és novembere között a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának vezetője.
Rendszerváltás előtti pályafutása
Enyingen végezte a polgári iskolát, majd Fertődön járt kertészeti középiskolába, az érettségi megszerzése után a Lenin Intézetben tanult, ahol 1957-ben diplomázott. 1950-ben lépett be az MDP-be, majd 1956-tól annak utódpártjának (MSZMP) tagja. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme igazgatója, majd 1968-ig a megyei bizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1969-ig annak titkára. Ekkor az MSZMP KB sajtóalosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1971-től 1975-ig a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1970-ben védte meg a filozófiai tudomány kandidátusi értekezését.
Kormányzati pozícióba először 1975-ben került, amikor kulturális miniszterhelyettessé nevezték ki. 1976-ban megkapta kulturális miniszterré történő kinevezését is, 1980-ban a minisztériuma megkapta az oktatásügyi feladatköröket is, a minisztérium pedig felvette a Művelődési Minisztérium nevet. Ekkor lett az MSZMP Központi Bizottsága tagja is.
1982-ben kiszorult-kiszorították a hatalomból. Utolsó intézkedései közül a legmaradandóbb az önálló társulatú budapesti Katona József Színház létrehozása volt. Papíron kiemelték, nem számított „bukott kádernek”, áttették a Hazafias Népfront Országos Tanácsába, ahol főtitkári pozíciót viselt. 1983-ban jutott be először az Országgyűlésbe. 1985-ben az akkor kialakított országos listáról szerzett mandátumot. 1988-ban az MSZMP Politikai Bizottsága tagja lett és visszatért a kormányba, előbb Grósz Károly, majd Németh Miklós miniszterelnöksége alatt államminiszter. Ebben az időszakban (1989–1990) a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai[8] és a Nemzetiségi Kollégium elnöke is.
1957-ben, huszonnégy évesen a Petőfi Népébe írt cikkében[9] az 1956-os forradalmat a kádári hatalom propagandájának szócsöveként a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításának valós szándékával zajló, „színtiszta, steril ellenforradalomként” ostorozta.
„
Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A »Nemzeti Forradalom« olyan nevezetes renegátot sorolhatott »vezetői« közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban. Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló »forradalmárok« fújták.
”
– Petőfi Népe, 1957.12.15.
Harminckét évvel később viszont ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte – az akkori általános nézet szerint ellenforradalom volt –, 1989. január 28-án, Grósz Károly távolléte alatt. Nagy Imre újratemetésén ő volt az egyik politikus, aki őrt állt Nagy Imre koporsójánál. 1989-ben a párt újonnan alakult Elnökségének és a Politikai Intézőbizottságnak is tagja. A Magyar Szocialista Párt alapítója és első elnökségének tagja volt. Ugyanebben az évben a párt köztársaságielnök-jelöltje.
Rendszerváltás utáni pályafutása
Pozsgay Imre a 2012-es Ünnepi Könyvhéten
1990-ben rövid ideig az MSZP alelnöke. Az első szabad országgyűlési választáson a párt Bács-Kiskun megyei területi listájáról szerzett mandátumot, a MSZP-frakció vezetője lett. 1990 novemberében kilépett a pártból és a frakcióból is, független képviselőként folytatta munkáját. 1991-ben Bíró Zoltánnal, az MDF első (ügyvezető) elnökével megalakította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, melynek ügyvivője, majd elnöke lett. Az 1994-es országgyűlési választáson a párt nem érte el az 5%-os küszöböt. 1996-ban az NDSZ feloszlatta magát. 1995 és 1996 között a Magyar Egységért Mozgalom elnöke is.
1997-ben az MDF szakértője lett, a párt képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson. A politikai színtéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. Emellett 1995 és 2000 között a Szent László Akadémia rektora, illetve 1996-tól 2001-ig az MVSZ elnökségi tagja volt. A 2010-es országgyűlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte az Magyarország alaptörvényének kidolgozására, amely szabályozza Magyarország jogrendjét.
2012. július közepén Stádium címmel társadalmi és kulturális havilapot indított Százhalombattán; a lapot független sajtóorgánumnak szánták. A lapban tanulmányokat, esszéket, híreket, verseket, novellákat, kritikákat, riportokat közölnek, minden lapszám vezércikkel indul.
Feleségétől két gyermeke született, fiúgyermekük mikroelektronikai kutatómérnök, lányuk orvos.
Emlékezete
Pozsgay Imre síremléke a Farkasréti temetőben.Személye megjelenik (saját nevén) a Béres József életéről forgatott, Cseppben az élet című négyrészes játékfilm-sorozat negyedik epizódjában, ahol az alakját Harmath Imre formálja meg.
Főbb művei
Demokrácia, érdek és közélet a szocializmusban; Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Bp., 1973
Szocialista társadalom és humanizmus; Kossuth, Bp., 1978
↑Sylvester András (1981). „Könyvekről: Pozsgay Imre: Demokrácia és kultúra”. Társadalmi Szemle36. (4.), 102−106.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑ (1987) „Honismereti bibliográfia”. Honismeret (1.). (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Bolvári-Takács Gábor (1993). „Szemle: Pozsgay Imre: 1989”. Múltunk − politikatörténeti folyóirat38. (4.), 189−191.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Bolvári-Takács Gábor (1999). „Szemle: Pozsgay Imre: Koronatanú és tettestárs”. Múltunk − politikatörténeti folyóirat44. (2.), 258−261.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1968). „A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája”. Társadalmi Szemle23. (10.), 17−25.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1970). „Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről”. Társadalmi Szemle25. (3.), 20−29.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1970). „Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája”. Társadalmi Szemle25. (11.), 49−59.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1972). „A párt és az össztársadalmi érdek”. Társadalmi Szemle27. (1.), 15−23.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1972). „A haladás ára”. Társadalmi Szemle27. (5.), 21−26.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1972). „Eszme − szervezet − mozgalom”. Társadalmi Szemle27. (11.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1973). „Gazdaság és politika”. Társadalmi Szemle28. (11.), 3−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1974). „Napi politikai döntések és a távlatok”. Társadalmi Szemle29. (7.), 3−7.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1975). „A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után”. Magyar Filozófiai Szemle19. (3−4.), 281−287.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1978). „A szocialista demokrácia − demokratizálás a párt irányításával”. Társadalmi Szemle33. (5.), 28−35.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1979). „Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat”. Társadalmi Szemle34. (6.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1980). „A párt szövetségi politikájáról”. Társadalmi Szemle35. (2.), 3−11.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1983). „Felelős történelmi elemzés alapján továbblépni”. Társadalmi Szemle38. (2.), 72−76.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1983). „Politológiai és politikai tézisek a Hazafias Népfront helyzetének, feladatainak vizsgálatához”. Társadalomkutatás (4.), 5−14.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1984). „Közösség a nagyvárosban”. Budapest22. (3.), 2−3.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1984). „A társadalmi szervezetek szerepe a kelet-nyugati együttműködésben”. Külpolitika (3.), 71−76.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1985). „Nemzeti egység, közmegegyezés, demokrácia”. Társadalmi Szemle40. (10.), 3−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1985). „A honismereti mozgalom feladatai a nemzeti tudat elmélyítésében”. Honismeret13. (6.), 9−13.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1986). „Nem megígérni nehéz, hanem megtenni”. Társadalomkutatás (2.), 97−99.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1987). „A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés”. Társadalmi Szemle42. (3.), 34−40.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1987). „A városi televízió és a helyi közélet”. Jel-Kép (3.), 5−11.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1987). „Mi a haza ma?”. Honismeret15. (6.), 3−6.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1988). „Az egész néppel folytassunk párbeszédet”. Társadalmi Szemle43. (6.), 38−41.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1988). „A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat”. Honismeret16. (6.), 5−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1989). „A tudomány és az értelmiség integritásának kifejezője”. Magyar Tudomány96. (Új folyam=34.) (2.), 119−121.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1989). „A magyarság helye Európában”. Honismeret17. (6.), 6−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1991). „Pozsgay Imre referátuma”. Társadalmi Szemle46. (2.), 38−45.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1995). „Magyarság, és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai”. Honismeret23. (6.), 3−8.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1996). „A nemzettudat napjaink politikájában”. Honismeret24. (6.), 7−13.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Pozsgay Imre (1997). „Természet és társadalom”. Honismeret25. (6.), 3−7.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
↑Német kitüntetést kapott Pozsgay Imre. hvg.hu, 2010. december 13. (Hozzáférés: 2016. március 26.)
Források
Pozsgay Imre. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 891. o.
Pozsgay Imre életrajza a Nemzeti Konzultációs Testület honlapján Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
Pozsgay Imre életrajza az origo.hu-n
Pozsgay-interjú 2015 júniusából
További információk
Müller Tibor (1987). „"Az utóbbi három évtizedben a demokrácia kérdéseivel bajlódom"”. Budapest25. (4.), 12−15.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.) (Interjú Pozsgay imrével)
Wisinger István (1981). „"Az emberek személyiség után kiáltanak"”. Jel-Kép (2.), 5−10.. o. (Hozzáférés: 2016. március 26.) (Beszélgetés Pozsgay Imre művelődési miniszterrel)
Nánay István: Indul a Katona
Szarvas István: Pozsgay: Senki sem lehet próféta hazájában – Hetedhéthatár