Désorbó

Désorbó (Gârbău Dejului)
A falu fatemploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Alsókosály
Rang	falu
Községközpont	Alsókosály
Irányítószám	407159
SIRUTA-kód	56719
Népesség
Népesség	159 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2 (2002)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 14′ 11″, k. h. 23° 54′ 31″47.236459, 23.90859647.236459°N 23.908596°EKoordináták: é. sz. 47° 14′ 11″, k. h. 23° 54′ 31″47.236459, 23.90859647.236459°N 23.908596°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Désorbó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Désorbó, 1910-ig Felsőorbó (románul: Gârbău Dejului) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

Déstől tizenegy kilométerre északra fekszik.

Nevének eredete

Lásd Alsóorbónál. Először 1315-ben mint Vrbou, majd 1325-ben Wrbo, 1335-ben Orbo, 1502-ben Arbo, 1566-ban Oláh-Orbo, 1631-ben Arrbó és Csicso-Orbo, 1733-ban Gorbo, 1750-ben Garbou, 1808-ban Felső-Orbó néven jelentkezik.

Története

A 14–15. században a losonci Bánfi család tulajdona volt. 1455-ben a család Odoardo dési sókamarásnak adta zálogba, majd 1502-ben Bánfi János Nagy István moldvai vajdának és fiának, Bogdánnak adta el, de 1530-ban már ismét egy Bánfi, Bánfi Pál tulajdonában találjuk. Latin egyháza korábban sem volt, 1566-ban pedig román lakosságú. Az orbói Arbon Dán és fiai (utódaik a Dán család) 1630-ban, Szabó István 1660-ban kapott nemesi rangot. 1703-ban 18 jobbágy, hat egytelkes nemes és egy szegény családfő lakta. Lakói egy része 1750-ben malomkő vágásával és kereskedelmével foglalkozott, és ez a hagyományos mesterség fennmaradt a 20. századig. A 18–19. században főbb birtokosa a Lázár család, akiknek 1786-ban harminc jobbágyuk, négy zsellérük és öt szegény családfőjük élt a faluban. Rajtuk kívül sok román köznemesi család is lakta; 1838-ban 55 román nemes lakosát írták össze. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. 1880-ban ortodox híveinek fele a pappal együtt áttért görögkatolikusnak.^[1] 1945 után kivált belőle Gorbóvölgy, Leurdahatárrész és Szeletruk.

1880-ban 689 lakosából 668 volt román, 15 cigány és 6 magyar anyanyelvű; 390 ortodox, 293 görögkatolikus és 4 zsidó vallású.

2002-ben 300 lakosából 298 volt román és 2 magyar nemzetiségű; 265 ortodox és 33 görögkatolikus vallású.

Látnivalók

• Fatemploma a 18. században épült. A keleti oldalon egyik gerendájába Mihaiu és Nicoară mester nevét, ikonosztázába a „Filipașcu Voievod” nevet vésték. Belülről a század végéről származó festés borítja.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek