Kisesküllő

Kisesküllő (Așchileu Mic)
Látkép középütt a fatemplommal, baloldalt a református, jobboldalt az új ortodox templommal
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Esküllő
Rang	falu
Községközpont	Nagyesküllő
Irányítószám	407047
SIRUTA-kód	55794
Népesség
Népesség	299 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	18 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	397 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 59′ 07″, k. h. 23° 26′ 16″46.985173, 23.43777846.985173°N 23.437778°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 07″, k. h. 23° 26′ 16″46.985173, 23.43777846.985173°N 23.437778°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisesküllő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kisesküllő (románul: Așchileu Mic) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

Kolozsvártól 36 kilométerre északnyugatra, a Borsa-patak mentén fekszik.

Története

Először 1320-ban Kyseskuleu alakban említették. A 13. században a Zsombor nemzetség, később a 19. századig főként a Sombori/Zsombory család birtoka volt. A 18. században román jobbágyok mellett református vallású kisnemesek is lakták. A református egyház 1766-ban, Nagyesküllővel együtt 56 férfit és 44 asszonyt számlált. 1782–94-ben építettek maguknak templomot, amely azonban 1840-ben leégett, és a gyülekezet a továbbiakban filiát alkotott. Mai templomukat 1894-ben emelték. A falu 1876-ig Doboka vármegyéhez tartozott, amikor Kolozs vármegyéhez csatolták.

1880-ban 599 lakosából 498 volt román, 77 magyar és 24 cigány anyanyelvű; 512 görögkatolikus, 62 református és 22 zsidó vallású.

2002-ben 403 lakosából 299 volt román, 71 cigány és 33 magyar nemzetiségű; 367 ortodox és 32 református vallású.

Látnivalók

• Az 1801-ben, Iuon Milronean által épített volt görögkatolikus, jelenleg ortodox fatemplom a faépítészet legérettebb és egyik legszebb példája az egykori Kolozs vármegyében. Belső festését 1806-ban Ioan Pop, majd 1843-ban Simon Mărtișan készítette. A templom elé Teodor Bârsan barcánfalvi fafaragó állított máramarosi kaput, fedelét pedig 2003-ban rozávlyai ácsok zsindelyezték újra.

Képek

• 
  Görögkatolikus fatemplom
• 
  Református templom

Hivatkozások

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• Szinte Gábor: Az erdélyi román fatemplomok (részletek)