Felsőtők

Felsőtők (Tiocu de Sus)
A felsőtőki református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Magyarszarvaskend
Rang	falu
Községközpont	Magyarszarvaskend
Irányítószám	407258
SIRUTA-kód	57528
Népesség
Népesség	78 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	18 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	404 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 04′ 34″, k. h. 23° 38′ 55″47.076176, 23.64849747.076176°N 23.648497°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 34″, k. h. 23° 38′ 55″47.076176, 23.64849747.076176°N 23.648497°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsőtők (Felsőtök, románul: Tiocu de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

Szamosújvártól nyugatra, 31 kilométerre helyezkedik el, két főbb utcája a Tőki-patak és egy mellékpatakának folyását követi.

Nevének eredete

Neve Kiss Lajos szerint a tő ('fatörzs') szó -k képzős alakjából keletkezhetett. Először 1280-ban superior Theuk, majd 1379-ben Felseutheuk alakban említették.

Története

Dobokai várföld volt, később is Doboka vármegyéhez tartozott. Első említésekor Ipos fiai bírták, majd a 14–15. században a kecseti Tőkiek birtoka volt. A 17. századig magyar falu, román lakói a 18. század első felében költöztek be. A 17. század elején már református anyaegyház, Alsótők, később Magyarköblös filiákkal (ma Esztény filiája).^[2] 1700-ban tizenhárom jobbágy és egy szegény családfőt írtak össze benne. Református egyháza 1766-ban, Alsótökkel együtt 53 férfit és 43 asszonyt számlált. A 19. század elején nem volt nagyobb birtokosa, jobbágysága pedig – inscriptio alapján – mentesült a dézsma alól. 74 háza közül 1866-ban 24 volt nemesi, és a magyarokon kívül idetartozott néhány román család is. 1876-ban csatolták Szolnok-Doboka vármegyéhez. 1910 körül lakossága a páncélcsehi vásárokat látogatta. A magyarok táncrendje a következő volt: magyar, csárdás, esetleg a végén ismét magyar, ritkán keringő és polka. A románoké: magyar (joc ungurește), lassú csárdás vagy de-a-lungu, de-a-nvârtita, gyors csárdás, ritkán keringő és polka.

1880-ban 505 lakosából 344 volt román és 134 magyar anyanyelvű; 350 görögkatolikus, 108 református, 30 római katolikus és 12 zsidó.

2002-ben 133 lakosából 102 volt román és 31 magyar nemzetiségű; 99 ortodox és 26 református.

Látnivalók

• Dombra épült református temploma értékes, román kori részletekkel büszkélkedik. Eredeti alakjában valószínűleg a 13. század második felében épült. A szentélyt tartó négy gyámkőből három szakállas–bajuszos férfifejet formáz, ezek az esztergomi királyi kápolna hasonló fejeivel mutatnak rokonságot. A boltozat záróköve Krisztus-arcot ábrázol. A szentély déli ablaka kora gótikus, mérműves. Hajója 1869-ben kapta mai mennyezetét, majd 1907-ben átépítették.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VII.: A vármegye községeinek részletes története (Tők–Zsugásztra). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
• Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994
• Kocsis Lajos: Felsőtők és vidékének szöveg nélküli népzenéjének ismertetése (1910)

Jegyzetek

További információk

• Gergely Béla: A szolnokdobokai Tőki völgy helynevei. Kolozsvár, 1945
• Épített örökségünk^{[halott link]} (angolul)